2008. május 4., vasárnap

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Szekérderéknyi szemtelenség, hat véka humor, tizenkét ibrik emberismeret, és prófétányi hit – szentség törése szóba se jön -, íme a recept veleje. Bár a farizeusok voníthatnának, akárcsak a Krisztus utolsó megkísértése esetében, tán azért nem teszik mégsem, mert – ellentétben Kazantzakisz munkájával - ez a könyv másképp veszi komolyan magát. A humorban nem ismer tréfát.

Eljöve Raziel, az úr meglehetősen alultájékozott angyala – elég annyit tudni róla, hogy pár nap tévézés után Pókember szeretne lenni – és az örök nyugalomból előhívja Lévit, akit Biffnek hívtak, hogy megírassa vele az ötödik evangéliumot. Hisz ki lenne erre alkalmasabb, mint Józsua gyermekkori haverja, aki mellesleg azt is pontosan tudja, milyen volt gyereknek, de főképp merre kószált Jézus harminc éves koráig. Nem lövök le semmiféle poént, ha elárulom, a három napkeleti bölcs nyomán járt – a könyv nem ilyen poénokra épül, ráadásul a történet további folyását ismerni véljük, ugye.

- …tudod, szeretem a világ összes gyerekét.
- Igen?
- Mindet. Zöldet és sárgát, feketét és fehéret.
- Jó tudni…hogy? Van zöld is?
- Dehogy. Csak szopatlak.

Stílusban tehát semmi álszentség, Jozsónak van humorérzéke, s miközben a napkeleti bölcseknél gyorstalpalót jár taóból, buddhizmusból, hindu jógából, Biff is megtanul kungfuzni, kitanulja a Kámaszútrát, és annyi nőt hág meg, amennyit csak bír – nem egyet barátja okulására, akinek mindezt megtiltotta az angyal. És mi eközben vicces, de pontos tanfolyamot járunk hőseinkkel, az említett vallások világában. Azon túl, hogy szórakoztat, Moore beavat a maga fanyar módján minket is taóba, buddhizmusba, hinduizmusba – ja, egyébként ilyen egyébként nincs is, drágáim, csak innen Európából címkézzük így, mellesleg ez is kiderül a könyvből. Ha valaki utána olvas a képzelt kalandok mentén e hitrendszereknek, meg fog lepődni, milyen mélységig helyesen interpretálja azokat az író, miközben egy pillanatig se a cselekménybe erőltetett a tanítás, nem lóg ki a lóláb.

A hazatérés után sem komorodik a stílus, habár több benne a komolyság, a humor nem távozik a szövegből, egészen az ismert végkifejletig. Csak ajánlani tudom mindenkinek e könyvet, nemre és felekezetre való tekintet nélkül.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...