Kamaszkoromból
valahogy teljesen kimaradtak az ifjúsági könyvek. Valószínűleg azért,
mert mindig is koraérett gyerek voltam, és szívesebben olvastam
idősebbeknek való, „felnőtt” könyveket, és cikinek éreztem az ilyen
„gyerekes” dolgokat. Most, huszonéves vénlányként annál szívesebben
olvasok ifjúságinak mondott könyveket. Legyen az Harry Potter-féle
kamaszmese, vagy igazi kis lányregény, mint a Bűbájos Mary.
Erre
a könyvre évekkel ezelőtt felfigyeltem, méghozzá a magyar piacon
kivételesen szép kiadás miatt. Aztán úgy alakult, hogy mostanáig vártam
az olvasással. A könyv főhőse egy fiatal lány, Mary, akinek az élete a
történelem viharai közepette gyökeresen átalakul, új földrészre kerül,
ismeretlen emberek közé, magára utaltan kell megtalálnia önmagát, és
kialakítania saját életét, saját személyiségét. Egyszerű történet,
igazából egydimenziós szereplők, semmi nagy dráma, mégis a legtöbbről
szól, amiről könyv szólhat: önmagunk megtalálásáról, egy fiatal lány
felnőtté válásáról.
A
történet a XVII. századi Angliában indul, a boszorkányüldözések,
vallási ellentétek korában. Mary nagymamáját, aki felnevelte,
boszorkányság vádjával halálra ítélik. A lány magára marad az ellenséges
környezetben, menekülnie kell. Egy titokzatos jótevő segítségével
felkerül egy Amerikába tartó hajóra, ahol egy szintén menekülő puritán
közösség befogadja, és immáron telepesként érkezik ő is az Újvilágba. Az
egész könyvet végigkíséri a kérdés, hogy Mary maga vajon boszorkány-e?
Innen a XXI. századból nevetségesnek tűnő spekulációkat olvasunk, de
tudjuk, hogy évszázadokig valóban gyanúsnak tartottak mindenkit, aki
„más” volt, aki gyógyfüveket gyűjtött az erdőben vagy értett a
gyógyításhoz. Az író erénye, hogy elhiteti velünk, ezek valóban gyanús
körülmények, nagyon jól teremt hangulatot, és minket is belevon egy
olyan világba, ahol elkezdünk azon gondolkodni, vajon Mary tényleg az
ördöggel cimborál-e?
A
telepes közösség, amely befogadja Maryt, nagyon hamar kirekeszti, majd
kiveti magából a „furcsa” lányt. Ami nagyon tetszett a könyvben, az,
hogy nem ábrázolja vallási fanatikusoknak, megszállott
boszorkányüldözőknek a telepeseket, az egy szem Angliából hívott
inkvizítor kivételével ők pusztán egyszerű, istenfélő emberek, akik
félnek az ismeretlen, ellenségesnek vélt új világtól. Félelmük végső
soron érthető, átérezhető. Vallási üldözés elől menekültek, mindenüket
hátrahagyva kénytelenek új életet, új városokat építeni a semmi közepén,
egy ismeretlen, vad földrészen. Megint csak a hangulatteremtést tudom
dicsérni. Tökéletesen átérezhető, milyen félelmetes lehetett az
egyszerű, nyugodt angol vidéki élethez szokott embereknek szembesülni a
végeérhetetlen vadonnal, vagy épp az ismeretlen, félelmetes
vademberekkel, az indiánokkal. Félelmükben saját kis jól
körülhatárolható világuk dogmáiba kapaszkodnak, ahelyett, hogy meg
akarnák ismerni az ismeretlent. Mary épp az ellentéte ennek, kíváncsi,
nyitott lány, aki épp az indiánokkal való kapcsolatteremtés miatt válik
saját népe által kirekesztetté.
Egyszerű,
kedves, könnyen fogyasztható könyv, ami azonban a felszín alatt nagyon
sokat rejt. Az ember észre sem veszi olvasás közben, hogy az egyszerű
történet máza alatt milyen fontos dolgokról szól: toleranciáról,
önmagunk és mások megismeréséről, elfogadásáról, a világgal szembeni
nyitottságról. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy jó ifjúsági könyv
nyújtani tud.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése