Kicsit
megkésve ugyan, de ezúttal én is boldog születésnapot kívánok kedvenc
kiadómnak, az Agavénak. Az áprilisban megjelent Agave 100 című kiadvány
egy novella válogatás, a kiadó első könyve megjelenésének ötödik
évfordulójára dobták piacra, és minő véletlen - épp ez a századik
kiadványuk. Szóval van bőven ok ünnepelni magukat, meg nekünk őket.
Kezdjük azzal, hogy szerintem iszonyat jófej dolog, hogy egy kiadó egy
rakás világhírű szerzőjétől jelentet meg novellákat egy válogatásban,
meglehetősen alacsony áron, tényleg szinte ajándékba. Persze nyilván
okos marketinghúzás, hiszen ha az olvasó csak néhány szerzőre felfigyel,
és később megveszi a műveiket, már megérte, de kár lenne vitatni, hogy
ezúttal mi, olvasók is jól járunk, hiszen tizennégy tényleg jó író
műveit ismerhetjük meg, és ki tudja, lehet hogy lesz, akibe tényleg
beleszeretünk.
A
válogatás a kiadó profiljához illeszkedően a krimi, a fantasy és a
sci-fi műfajból válogat. A krimiszekciót hat szerző - Lawrence Block,
Dashiell Hammett, Charles Willeford, Dennis Lehane, Donald E. Westlake,
Jim Thompson - képviseli. Közülük csak Lehane-t olvastam eddig, aki
kőkemény krimi-thrillereket ír, és a novellája is hátborzongató,
kiábrándult, inkább pszicho-thriller, mint bűnügyi történet. Block írása
tetszett még, ami gyakorlatilag önparódia, a betörő-könyveket figurázza
ki benne, és nagyon szellemes a stílusa. A másik négy igazából nem
fogott meg, újfent rájöttem, hogy én annyira nem szeretem a krimit.
A
fantasy-válogatás már kicsit ismerősebb volt, itt a négy szerzőből -
Susanna Clarke, Naomi Novik, Laurell K. Hamilton, Neil Gaiman - csak
Novik volt új számomra, a másik három munkáit ismerem. Novik sárkányos
fantasyt ír, egyfajta alternatív történelmet, ami a napóleoni háborúk
idején játszódik, csak itt a háborút nem csak a földön, hanem az égben
is vívják, sárkányokkal. A rövid novella kíváncsivá tett, biztos hogy el
fogom olvasni a most megjelent regényt, az Őfelsége sárkányát. Clarke
szintén önmagát figurázza ki, de azt nagyon szellemesen teszi, Gaiman
viszont nekem kicsit most érthetetlen volt, talán mert tőle vártam a
legtöbbet, ezért benne kicsit csalódtam. A legnagyobb pozitív csalódás
viszont Hamilton novellája volt, ami egy iszonyat durva valódi
pszichohorror a bennünk lakozó gonoszról. Az írónő egyik legnagyobb
erénye hogy eszméletlen rövid terjedelemben is nagyon könnyedén teremt
saját kis világot, amiben aztán biztos kézzel mozgatja a hőseit. Ez a
húszoldalas kis novella is komplett világgal rendelkezik, ami azonnal
magába szippant. Több ilyet kéne írnia, ahelyett, hogy szakmányban
gyártja az egyre csökkenő színvonalú vámpírhorror-folytatásokat.
A
sci-fi szerzőket még kevésbé ismertem, mint a krimiszekciót. A négy
szerző - Ray Bradbury, Philip K. Dick, Roger Zelazny, Iain M. Banks -
közül egyedül Banks írása nem tetszett, az valami dögunalom volt, pedig
tudom, mennyire népszerű a szerző, de nekem nem jött be. A másik három
novella viszont számomra is meglepő módon nagyon tetszett. Sosem
szerettem a sci-fit, nem tudom, miért, de ezek a novellák izgalmasak,
meglepőek, érdekesek voltak. Lehet hogy megpróbálkozom a sci-fi
szerzőkkel :-)
Mindenkinek
csak ajánlani tudom a könyvet, aki szereti a krimit és/vagy fantasyt
és/vagy sci-fit, mert nagyon mellényúlni nem lehet vele, szinte biztos,
hogy a tizennégy szerző között mindenki talál olyat, aki felkelti a
kíváncsiságát.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése