Steven Saylor hihetetlen
népszerűségnek örvend kis hazánkban is – amit mi sem mutat jobban, mint hogy
eleddig tizenöt ókori kötet jelent meg tőle (a Gordianus- és a Roma Sub
Rosa-sorozatból). Én ezek közül mindössze kettőt olvastam, és bár tetszettek,
annyira azért pont nem, hogy folytassam (pedig van még itthon pár korai
Gordianus-kötet, évről évre meg is nézegetem őket, hogy hátha, de nem nagyon
„ugranak kézbe”). Ám amikor először hírét vettem, hogy jön A holtak méltósága, melyet a kiadó úgy harangozott be, mint Caleb Carr könyveinek méltó utódját, percig sem volt kérdés, hogy nekem ez kell (ha
már Carr könyveinek nincs folytatása…). A tizenkilencedik század végi Amerika,
sorozatgyilkosságok, véres balta a borítón, faji kérdés és egy valóban élt író,
akit az ígéretek szerint rejtélyes módon hoz össze a szerző a gyilkosságokkal –
minimum borzongató krimire és érdekes múltban vájkálásra lehetett számítani.
Ehhez képest jóval többet kaptam – valódi történelmi és kulturális utazást,
iróniával vastagon átitatott, játékos, csavaros elbeszélésmódot és olyan korhű
és nyomasztó atmoszférát, amitől nehéz szabadulni.
Az ezerkilencszázas évek elejének
New Yorkjában találkozunk először O. Henry-vel, a népszerű bűnügyi
regényíróval, aki, túl azon, hogy követelőző szerkesztői elől bujkál és retteg
a határidőktől, egy húsz évvel korábbi gyilkosságsorozat kísértő emlékeivel
küzd. Melyek elől még annyira sem bújhat el, mint a szerkesztői elől,
kézenfekvő hát, hogy inkább szembenéz velük – mi pedig csak hálásak lehetünk
érte, mert így elkísérhetjük őt utazására, vissza, az 1885-ös év Austinjába,
amikor huszonéves pöndörödő bajszú ifjúként kergette a szerencséjét és a város
fiatal lánykáit, miközben körülötte lassan elszabadult a pokol.
Texas fővárosa semmiben sem
különbözik a Dél többi nagyvárosától – lassú modernizálódás, politikai
intrikák, virágzó korrupció, polgárháborús sérelmek közepette próbál megfelelni
az új idők igényeinek: a feketék már épp nem rabszolgák, de az idősebb
generációk még nem tekintik őket embernek, a nők vagy dolgos feleségek, vagy
prostituáltak, az útszéleken csavargó háborús veteránok tanyáznak, miközben
grandiózus új parlament épül, hogy hirdesse az állam nagyságát. A világ
ki-kinyílik, az Államok hírei egyre inkább beszivárognak az elzárt Délre is,
törvényjavaslat készül a nők állami intézményekben való foglalkoztatására, és
nagy népszerűségnek örvendenek a különféle kétes gyógymódok és eszközök, melyek
a hajhullástól az impotencián át a májzsugorig mindenre megoldást nyújtanak – s
legnagyobb előnyük, hogy orvoshoz sem kell menni értük, házhoz hozza a postás.
Ebbe az idillinek cseppet sem
mondható, ám nyugodalmas kis világba sújt bele a balta, mely elsőként egy
fekete cseléd életét oltja ki. A bűntény felkavarja az állóvizet, elborzaszt,
de azért olyan nagy nyomot nem hagy – végülis, „csak” egy fekete cseléd halt
meg. Akit aztán még jó néhányan követnek, és bár a kedélyek egyre inkább
borzolódnak, csak néhány, a korban haladó gondolkodásúnak számító merész
emleget „sorozatgyilkosságot”. Mások, mint a város alkalmatlan, de legalább
mélységesen előítéletes seriffje megelégednek annyival, hogy mindig az aktuális
áldozat utolsó szeretőjét gyanúsítják.
„Hadd találgassak: egy színes bőrű cselédlányt, aki a munkaadója
házának hátsó traktusában lakott, kegyetlen módon megerőszakoltak és
meggyilkoltak. Lee seriff legalább tízperces nyomozás után letartóztatta azt a
színes bőrű férfit, akiről kiderült, hogy utoljára haladt el a háztól számított
száz méteren belül. A következő cikkben ki fog derülni, hogy a feketét
bizonyíték hiányában szabadon engedték, és hogy a rendőrségnek nincs másik
gyanúsítottja. A történet itt ér véget, egészen a következő esetig.”
És ez így megy tovább, egészen
addig, míg egy fehér hölgy is az áldozatok közé kerül. Egy fiatal nő, akinek
van némi köze a fiatal O. Henry-hez (akkor még William) – és akinek emléke még
húsz év után sem hagyja aludni a népszerű írót. Annyira, hogy amikor egy
rejtélyes látogató megfejtést kínál a halálesetekre, vonatra száll és a múltba
tett utazással párhuzamosan visszautazik fiatalsága színhelyére. Hogy
megoldja-e a rejtélyt, felderíti-e a gyilkosságokat? Nos, az már maradjon a
könyv titka – annyit elárulok, olvasóként nem nehéz rájönni a turpisságra. Épp
ezért olykor a fejemet fogtam kínomban a korabeli nyomozás elmaradottságától és
a nyomozók korlátoltságától – az még a kisebbik baj, hogy a „haladó” nyomozati
technikák, mint az ujjlenyomat-elemzés ekkoriban még ismeretlenek voltak, a
nagyobb probléma az emberi ostobaság.
És nem csak a nyomozást illetően…
Bár a krimi is izgalmas és élvezetes (mondjuk kicsit lassú folyású, és miután
rájöttünk, ki a gyilkos, azért nem okoz akkora
feszültséget), a könyv legnagyobb erőssége a hibátlan és elképesztően részletes
korfestés. Én soha nem tartoztam a Dél-mániások közé, és a texasi Austin aztán
végképp nem vonzott sosem (sem történelmi, sem modern formájában), de most úgy
érzem, úgy ismerem, mint a tenyerem, és legszívesebben felpattannék, hogy
megnézzem magamnak a regény helyszíneit (erre egyébként megfelelő erőforrások
birtokában simán lenne lehetőségem, ugyanis szerveznek „Cselédirtó-túrákat” a
gyilkosságok helyszínére). Persze a korfestéssel együtt jár a korabeli
társadalom pontos és részletes ábrázolása is – említettem már az emberi
ostobaságot?
Szövevényes, több szálon futó,
több idősíkon játszódó krimi, társadalomrajz, egy felderítetlen
sorozatgyilkosság lehetséges megfejtése – és mindemellett egy rettentő
szórakoztató irodalmi játék. Saylor azzal, hogy egy létező írót tett meg könyve
főhősévé, és vállaltan megkísértette O. Henry modorát, a krimirajongók igazi kincsesbányájává
tette a regényt – ugyan soha nem olvastam O. Henry-t (őszintén szólva nem is
hiszem, hogy valaha fogok), simán el tudom képzelni, milyen modorban írt. Az
olvasó felé történő kikacsintásokat meg egyszerűen imádom, akármilyen műfajban
történnek. Saylor meggyőzött, na. Egy fokkal nagyobb esélye van annak, hogy
idén tán tényleg kézbe veszek egyet a polcon pihenő Gordianus-kötetek közül.
Kiadó: Agave
Fordító: F. Nagy Piroska
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése