Programajánló – 2014. november

Egy programokban már-már túlzottan is gazdag október után (jórészt a CAFe Budapest Fesztiválnak köszönhetően a hónapban hét koncerten/újcirkuszi eseményen voltunk) egy picivel tán visszafogottabb november vár ránk. Persze programok e hónapban is lesznek, de a pörgés tán csillapodik, ahogy a világ is picit lassabb fokozatra kapcsol és készül a téli álomra, no meg a decemberi ünnepekre. Mely ünnepek kinek a meghittséget és a békét, kinek a kulturális programok helyett a vásárlásra való fókuszálást jelentik – úgy hiszem, nekünk inkább az előbbit. Szóval ezt a novemberi „lassítást” nyugodtan tekinthetjük afféle ráhangolódásnak a decemberi csendesebb létezéshez.

Azért rögtön hónap elején egy abszolút kötelező darabbal nyitunk – ha egy hónapja azt írtam az Icaro beharangozójában, hogy kihagyhatatlan számomra bármi, amihez Daniele Finzi Pascának köze van, akkor most – immáron látva-megélve az Icaro csodáját – nyugodtan írhatom, hogy hat lóval sem tudnának visszatartani a Compagnia Finzi Pasca új, Művészetek Palotájában megrendezésre kerülő előadásától. Mely előadás középpontjában ezúttal Csehov és világa áll… „Lélegzetelállító előadással tér vissza a Művészetek Palotájába az újcirkusz nagymestere, Daniele Finzi Pasca, aki nemcsak a tavaly novemberi La Veritàval bizonyított már, de többek közt a Cirque du Soleil legsikeresebb darabjának, a Corteónak a rendezésével is. A Donka a Compagnia Finzi Pasca artistaművészeinek újabb érzelmes és különösen látványos produkciója. Daniele Finzi Pasca - aki nem csupán az előadás szerzője, de rendezője és koreográfia-társtervezője is - ebben a darabban nosztalgikusabb, törékenyebb arcát mutatja meg. Az előadás Anton Csehov születésének százötvenedik évfordulójára készült, az ősbemutatót az író tiszteletére rendezett Nemzetközi Színházi Fesztiválon celebrálták. „Elhatároztam, hogy felfedezem Csehovot: életének és írásainak kutatásakor lázasan kerestem az apró részeket, részleteket. Elolvastam naplóját, amelyben a legmeghatározóbb számomra az abból áradó csend volt. E feljegyzésekből próbáltam egy olyan képet összeállítani magamnak, amelyet aztán a cirkusz eszközeivel: zsonglőrök, clownok és akrobaták varázslatos világa segítségével tudok megjeleníteni a színpadon” - mondta el Daniele Finzi Pasca.” A világ számos országában hatalmas sikert aratott, számos színpadi díjjal kitüntetett Donka november 4-9 között hét alkalommal lesz látható a Müpa Fesztivál Színházában.

Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze – és mivel szeretnénk felhívni a figyelmet olyan eseményekre is, melyek nem feltétlenül tartoznak a „hagyományos” művészeti ágak közé – nem hagyhatjuk ki a Slam Poetry Magyarország szervezésében megrendezésre kerülő Radnóti Másképp című egész napos rendezvénysorozatot az Akváriumban. „2014. november 9-én, Radnóti Miklós halálának hetvenedik évfordulóján, rendhagyó eseménnyel emlékezik meg a költőről egy csapat fiatal kortárs művész, kapcsolódva a Holokauszt Emlékévhez, reflektálva a történelem ezen sötét korszakára, és felhívva a figyelmet a magyar háborúellenes líra kiemelkedő művelőjének munkásságára és minden korban érvényes aktualitására.” Kiállítás, slam poetry workshop, előadás, koncert és slam poetry verseny is lesz a programban – utóbbihoz blogunk egyik tartóoszlopának is lesz némi köze.

November 17-én igazi jazznagyágyúké lesz a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpada – a műfaj szerelemeseinek úgy vélem, már van jegyük az eseményre, a műfajjal ismerkedőknek illetve új zenei impulzusokra vágyóknak (magam leginkább ide sorolom…) pedig kár lenne kihagyni. „Amikor 1998-ban John Scofield, a jazzgitár iránymutató hőse A Go Go címmel közös lemezt adott ki a Hammond-orgona reneszánszáért jócskán „felelőssé tehető” Medeski, Martin & Wood trióval, még nem sejtették, mekkora lelkesedéssel találkoznak majd szerte a glóbuszon - és nem csak a jazzkedvelők körében. Szórakoztató, akár táncolható, groove-központú jazz-funk-blues zenéjüket azok is megelégedéssel hallgatják, akik trükkös improvizációkra és pazar együttjátékra kíváncsiak. Bár a két zenei univerzum, Scofieldé és az MMW-é, mindvégig közel maradt egymáshoz, pályáik legközelebb csak 2006-ban találkoztak az Out Louder című lemezen - melyet már egyenrangú partnerekként Medeski, Scofield, Martin & Wood néven jegyeztek -, majd két évvel később a koncertfelvételekből válogatott, In Case the World Changes Its Mind című korongon. Megérte várakozni, mert mindkét alkalommal kiemelkedőt alkottak. „Néha csak úgy leültünk szabadon játszani, aztán visszahallgattuk, amit felvettünk, és ebből kialakult egy dal. Aztán ezzel a dalötlettel a fejünkben újra nekiálltunk a szabad zenélésnek - idézi fel kollaborációjukat a hatvankét éves Scofield. - Még sosem dolgoztam így korábban. A zenénkben minden a meglepetésről szól.” A Müpa-koncert idejére már egy vadonatúj MSMW-album is megjelenik, erről szemelget majd a kvartett, de nem kizárt, hogy a legnagyobb MSMW- és Scofield-slágerek is helyet kapnak a műsorban.” 

Rég volt a blogon kiállításajánló, amit mi sajnálunk a legjobban – reményeim szerint ez hamarosan változni fog, már csak azért is, mert a Szépművészeti Múzeumban október 31-én nyílt meg a február közepéig tartó Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című tárlat. „Az európai kultúra egyik virágkorát, a 17. századi holland művészet időszakát mutatja be a Szépművészeti Múzeum kiállítása. A tárlat a kor legnagyobb mestere, Rembrandt köré épül, akitől 20 remekművet láthat a közönség. A csaknem 100 festő több mint 170 alkotását felvonultató kiállításon a Szépművészetei Múzeum gazdag holland gyűjteményének 40 alkotása mellé több mint 130 festmény érkezik magán- és közgyűjteményekből, a legjelentősebb kölcsönző intézmények többek között az amszterdami Rijksmuseum, a stockholmi Nemzeti Múzeum, a párizsi Louvre, a londoni National Gallery, a Los Angeles-i Getty Museum, a New York-i Metropolitan, a firenzei Uffizi és a madridi Prado.  A kiállítás további szenzációja, hogy a jelentős számú Rembrandt mű - köztük a legkorábbinak ismert festménye és az utolsó önarcképe - mellett három Vermeer alkotást is láthat majd a tárlaton a nagyközönség.” Noha nem vagyok feltétlen híve a Szépművészetire jellemző „építsünk egy húzónév köré gigatáralatokat, úgy hogy magától a húzónévtől csupán tucatnyi művet hozunk” jellegű kiállítási gyakorlatnak; ez a korszak van annyira érdekes és sajnálatos módon annyira keveset láttam eddig belőle, hogy nagy valószínűséggel lenyelem a Rembrandt-békát, és megnézem.

November nem csupán a kevesebb koncertlátogatást illetően különbözik majd az októbertől, hanem abban is, hogy remélhetőleg visszatalálunk a moziba – mostanában fájóan kevés alkalmunk volt nagyvásznon filmet nézni, pedig mindketten elég szenvedélyes mozifanatikusok vagyunk, de hát egyrészt a rengeteg egyéb program, másrészt a programok mellett azért csak-csak létező privát élet működtetése miatt ez háttérbe szorult. Most azonban annyi friss és izgalmas mozibemutató vár ránk, hogy egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindent kihagyjunk :) Sajnos, annak elég csekély az esélye, hogy mindent megnézzünk, ami érdekel, de abban nagyjából biztos vagyok, hogy az Interstellar (Christopher Nolan, Matthew McGonaughey, Jessica Chastain – bármelyikük egyedül becsábítana a moziba, nem hogy együtt…), a Sírok között (Scudder a moziban!), a Piszkos pénz (Dennis Lehane mint forgatókönyvíró – hát hogy hagyhatnánk ki?), a Két nap, egy éjszaka (a csodálatos [majdnem azt írtam, Piaf] Marion Cotillard!) és persze az Az éhezők viadala – A kiválasztott első része (túl azon, hogy szeretem a sorozatot, a zseniális Philip Seymour Hoffman miatt is kihagyhatatlan) sorra kerül.

És ez még egy laza hónapnak tűnik… Nos, ki milyen programot tervez novemberre?