„Az Énekesnők a nagyvilágból sorozat Palya Bea ötlete alapján, az ő 2014-es, Nő című albumát továbbgondolva indul el. Közös koncertre híva
azokat a „dalos-tündéreket, zenész-amazonokat”, akiknek Bea „az életét
köszönheti”, akik „simogatták, elringatták, vagy felébresztették rossz
álmaiból”. És akiket feltétlenül meg kell ismertetnie velünk. Egy-egy estén így
két produkciót hallhat a közönség: az egyiket tőle, a másikat pedig selymes, ám
ellenállhatatlan erejű hangon éneklő vendégétől, akivel - hogy selymeik igazán
összefonódjanak - egy közös dallal is készül.” Olvasom a MÜPA tájékoztató
anyagát a koncertről – s csak annyit mondhatok: ha a többi vendég is ennyire
friss és inspiráló élményt nyújt majd, akkor évekig lesz mivel táplálni a
fülem.
Bátor és nagyon hasznos gesztus
megismertetni a magyar közönséggel olyan csodálatos kultúrájú énekeseket, mint Çiğdem Aslan. Úgy tűnik, amikor Bea vendégeket
hív, az inspirátorait hívja hozzánk – pontosabban azokat az előadókat, akik az
őt leginkább inspiráló zenék legbátrabb kísérletezői jelenleg. Hiszen ő maga is
kísérletező alkat, elég csak arra gondolni, hogy hallott bele az
alkotótársaival hindi-popot, szefárdot, tangót a hatvanas évek slágereibe,
magyar népzenét angol slágerekbe – nem igazán átértelmezve, hanem inkább „kinyitva”
ezeket a dalokat, egészen a rejtett (vagy belehallható) forrásvidékükig. Rokon
hozzáállású, kísérletező kedvű alkotó a kurd származású Çiğdem Aslan is – túl
azon, hogy számos nyelven énekel, a török népzene, a rebetiko, a szefárd
mellett a balkáni népek, a klezmer világában is otthon van - a zenei otthona
mintha nem ismerne határokat -, a Tahir Duóval a tradíció dalkincsének bátor „másba
fürdetését” ő is műveli.
Ilyen vendégeket hívni egyszerre
bátor és nagyon hasznos gesztus. Bátor, hisz amikor autentikus előadó által
eljönnek hozzánk a szefárd, arab, balkáni népzenék a maguk tájegységi gazdagságával,
mintegy megismerjük az inspirálódó Beát. Szinte leleplezi nekünk a forrásait,
amelyek (valóban selymes) kifinomultságához képest benne mindig is ott lakik
majd valami elemi vadság, hogy ne mondjam: fésületlenség – másfelől viszont az
érzékeny fülekben megágyaz magának is a vendégeivel, ezekkel a vendégzenékkel.
Mintegy ezzel is közelebb hozva a maga zenei otthonát a hazai fülekhez, hiszen
ez a zene-otthon már rég túlnyúlt a Kárpát-medence, sőt, Európa határain is;
bátran kalandozik...
A hangulatot Bea alapozza
Szokolay Dongó Balázzsal és ifj. Tóth Istvánnal. Három dalt kapunk, három
fűtött, erősen női dalt, mindhárom Çiğdem Aslan tágabb értelemben vett
„otthonvidékéről” merít… aztán felsétálnak a színpadra a zenészek – a She’Koyokh („Nagy-Britannia legjobb
klezmer és balkáni zenéket játszó zenekara”) és holdudvarának „tagjai”, s az
első, ráhangoló dal után megérkezik a színre maga Çiğdem Aslan. Nagyon szelíden
hangszerelt, egymásnak viszonylag sok helyet hagyó zene szól, főleg a basszus-ritmuskíséret
szerény, a különböző kézidobok, és az egy szál bőgő. A telítettség helyett -
amit felénk a kontra hangszereivel, az ellenpontozás eszközeivel érnek el -
mintha hely maradna benne a hallgatósának; hogy ne elsősorban hallgatók
legyünk, hanem résztvevők. Ez a zene elvárná, hogy beletapsoljunk, hogy az
énekesnővel együtt énekeljünk… csak persze ismerni kéne hozzá a zenét, hogy
megérezhessük: hol hallgasson el a taps, az ének. Hogy egy-egy cimbalom- vagy
hegedűszóló az összes finomságával eljuthasson hozzánk, hogy a felelgetős,
játszó dalok, az arab hatás hirtelen - és bonyolult futamokkal körbedalolt -
ritmus és hangulatváltásai, a kontrasztok maradéktalanul érkezzenek.
A magyar közönség nem volt
ennyire bátor – de talán erre a MÜPA méltóságteljes koncerttere valójában nem
is feltétlenül való. Az ismerkedésre, a figyelemre, a ráhangolódásra és
megérintődésre viszont maradéktalanul… Legalább a végén nagyon megtapsoltuk
őket, Çiğdem Aslant és Palya Beát, a duójuk után. A közös ének érzékletesen
mutatta fel, hogy mennyit ér, ha valaki ennyiféle nyelv és dalkincs bűvöletében
él: lehunyt szemmel időnként nem éreztem (az egyébként markánsan különböző) két
hang különbségét, hogy a selymes és a zabolátlan közül épp melyik tölti be a
koncertterem tereit…
Csak remélni merem, hogy Çiğdem
Aslan eljön még hozzánk… és kíváncsian várom, kit hív Bea legközelebb.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése