2016. március 21., hétfő

Verslavina - A nő meg a férfi

Szabó T. Anna néhány éve írt Lackfi Jánosnak egy verset kerek negyvenedik születésnapjára. A vers valójában akkor robbant a köztudatba, mikor kikerült a szerző oldalára – lám, olykor milyen jól jön a közösségi háló adta hozzászólás könnyed és azonnali lehetősége… Lackfi János játékos hajlamú költő lévén azon melegében válaszolt is a versre, arra megint Szabó T. Anna, aztán bekapcsolódtak még sokan mások is, egyre másra születtek a versek.

Az alaptéma: Mi történik az emberrel negyven éves korára? Mit művel vele, eléri-e, nem-e a kerek számok szaporodásának rémülete? Felhagy-e a felesleges dolgokkal? Meglátja-e a lényeget? Elege van-e már sallangokból? Elég fáradt-e már, hogy csak a lényegre figyeljen, avagy már arra se bír? Mit veszít, mit nyer; milyen és milyennek látszik a nő, a férfi, ha negyven… Költőtársak és boldog amatőrök fejtették ki a véleményük versben, méltatlan társtól magányfélelmeken át a nemi szerepekig nagyon sok minden szóba került, ha csak oldalvágások erejéig is: a dolog túlnőtt két rendkívül könnyen, színesen - mindazonáltal súllyal - verselő, tehetséges kortárs költő beszélgetésén. Tényleg lavina lett belőle…

S aztán kötet is. Jó ezeket a verseket így együtt látni, stílszerűen: negyven verset a negyvenes szám körül… Jó, hogy a klasszikus papírformátumon sem súlytalanodik el, ami a lájkolható, osztogatható digitáliában súllyal bírt – s hogy így is működik ami játék; a Balassira hangszerelt, Weöres Bóbitáját popsin paskoló könnyed látszatok mögött így is felszökik a tartalomból, aminek fel kell… Végül az látszik, mindegy, milyen formátum a hordozó. Mindegy, mennyire volt alkalmi játék a lavinaindító ajándékvers - tényleg mindegy: Szabó T. Annánál jobban senki nem veszi az ilyen alkalmakat komolyan -  nem számít, ki hogyan vette a játékot komolyan (akár szinte komoran, mint Jónás Tamás…). Ízelítőül idemásolom az egyik kedvencem, Kiss Judit Ágnes versét, amelyben Petőfi (s a magyar irodalom) talán leghíresebb szerelmes versével játszik el – azzal a nyers, szépelgés-mentes komolysággal, amivel a költőkön kívül talán tényleg csak a játékba feledkező gyerekek bírnak:

Kiss Judit Ágnes: Szingli

Még néznek utánad a téren a srácok,
még hamvas a bőr, feszes, izmos a far,
de lásd, nyakadon gyülekeznek a ráncok,
(de legjobban egy új anyajegy, mi zavar).

Még melled alatt nem akad meg a cerka,
és lábdagadást a cipőd nem okoz,
de íme alattomosan derekadra
felkúszik a háj, s belepotrohosodsz.

Mész nap nap után szarakodni a céghez,
helytállsz magadért, noha durva a harc,
s megrándul a szád, ha a tántika kérdez:
szép, hogy hivatás, de babát nem akarsz?

Ha elhagyod egyszer a harmadik ikszet,
nem kellesz a munkaerőpiacon -
ezt dobta a gép. Igazítod a sminked.
Kérőddzön a sok fasz a szingliadón!


Nagyon élveztem ezt a kis kötetet – egyetlen gondolat azért mindvégig ott motoszkált bennem, hiszen miközben online követtem a #verslavinát, számos lelkes, versbarát amatőr hozzáfűzését is élvezettel olvastam… Az ő verseiket hiányolom innen picit, azokét, akiknek egy ilyen antológia hatalmas ugródeszka, akár egy életre szóló büszkeség lehetett volna. Hiszen hol máshol sodródhatnának a sikerbe az ismeretlenek, ha nem egy ilyen lavinában? Kedves olvasó – lapozz bele. Hátha téged is magával sodor…


Kiadó: Athenaeum

2 megjegyzés :

  1. " felszökik a tartalomból, aminek fel kell…" Ámen.
    Örülök, hogy tetszett. Szép a 40-es, és jó, hogy kijött a kötet, de egyetértek, lehetett volna több is, és lehettek volna még amatőrök is benne az ismerteken kívül.

    VálaszTörlés
  2. Igen, én főleg egy Helle Maximilian nevű fiatal srácot hiányoltam nagyon, mert némelyik megoldása kirobbanóan jó volt.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...