 |
| Durin kapuja - Fekete kárpit, ezüstfonál (Timi saját keze munkája) |
Már nincs ott a blogunk fejlécében a kép a gyűjteményről – egyrészt nem
úgy tartjuk, nem annyi, nem is férne oda… annak ellenére, hogy csaknem játékos,
jámbor gyűjtés ez (ritkán megyünk késhegyig egy-egy tárgyért) szépen
felszaporodott. Persze mást és máshogy jelent most, mint amikor elkezdtük
mindkettőnk vágyott „otthona”: Középfölde köré halmozni a tárgyakat. De jelent,
és nem is szeretném elveszteni ezt a jelentést – mert számomra minden más
(párhuzamosan a fejemben tartott) jelen mellett mind a mai napig ugyanazt az
otthonos érzést jelenti. Valahogy ezért nem esik a nehezemre visszahelyezkedni
bele – hogy a hobbitokra, mágusokra, tündékre és emberekre vetett pillantás
után végre sorra vegyem a törpöket, s elmélkedjek arról is, miért hökken vissza
Szilszakáll, a vén ent az erdejébe látogató törp puszta gondolatára – s miért
tekint e látogatásra undok, kellemetlen kötelességként maga Gimli…
A törpök teremtéséről és legendás
múltjáról alig tud bárki is valamit a törpökön kívül – és ez teljesen megfelel
ennek a befelé forduló, büszke fajnak. A törpök termetre kicsik, alig
magasabbak, mint egy hobbit, de a testfelépítésük sűrű, mint a szikla – és az
egójuk hatalmas. Hallatlanul ellentmondásos felállás egyből – érthetővé teszi,
miért hallgatnak szinte megvetően (senkinek semmi köze hozzá!), ha szóba kerül
az eredetük; miért tűrik el a meséket, hogy csak úgy „előugranak a sziklából”,
miért viselik el inkább a tévhiteket, mintegy az állandó, szemmel látható
sértettségükhöz tételesen hozzászámolva a más szerzetek róluk szóló legendáit
is.
Hiszen mindez valójában azért nem
titok, legalábbis az írástudók előtt nem… Egy mágus, Gandalf például; néhány a folyamatos
súrlódáson túllátó tünde úr; sőt, egy műveltebb, háza legendáit számon tartó
gondori nemes is tudhat a törp-genézisről. A Quenta Silmarillion második éneke
meséli el, hogyan vágyott Aule, az egyik legnagyobb erejű Vala teremtményekre
idő előtt, akik megérthetik, milyen szépséges Ea, a „világ” – Ilúvatar dalának
megtestesülése. Hogyan teremtette őket egyedül, a maga erejéből, sziklából és
kőből, aminek maga is a kovácsa volt. Hogyan pirít rá Ilúvatar: „Ahogyan létet
adtam az ainuk gondolatainak a világ kezdetén, úgy adok helyet most a
vágyaidnak a való világban; ám semmi más módon nem jobbítom kezed munkáját… de
egyet nem tűrhetek: hogy ezek előbb jöjjenek, mint az én Elsőszülötteim… aludni
fognak hát, sötétben, kő alatt, s elő nem jönnek addig, míg az Elsőszülöttek
föl nem ébrednek a Földön…” Nos, nem kell Eru (Ilúvatar) jóstehetsége hozzá,
hogy lássuk: egy ilyen kezdet után sosem lesz maradéktalanul harmonikus viszony
„koraszülött” törp és Elsőszülött tünde között…
 |
| Glóin fia - John Rhys Davies (és a Weta) által |
Így amikor a Törpök Hét Atyja, köztük
Hosszúszakállú Durin (e néven az első) felébredt, a tündék már birtokba vették
a Földet. Gyakorlatilag nemcsak Aulétól örökölt hajlamaik, de a kényszer is a
föld alá űzte a Kő Fiait. A későbbi korok új születettjei az Atyák közül Durint
tisztelték a leginkább, aki a tündékkel a legjobb viszonyt ápoló nemzetség
alapítója volt, s aki kezdettől Khazad-dumban lakozott. Értsük meg innen is,
mekkora kísértés volt a szövetség utazása közben Gimlinek a tény, hogy
szempillantást vethet ősei legősibb hajlékára… Az ő viszonyulása a többiekhez
ennek tükrében a törp lojalitás pontos tükre: esküjéhez hűen hajlandó volna a
hegyek felett átkelni a Ködhegységen – s ha a Charadras nem dönt másképp, talán
soha nem látja meg Durin csarnokait. Mélyen megsértve, de tudomásul vette
volna, hogy a társak, akikhez az esküjével magát odaláncolta, másfelé mennek.
Amikor Durin birodalmát egy énekkel felidézi Mória mélyén a többieknek, alig
említ bármit abból, ami benne kavaroghat: a legősibb törphajlék romlása láttán,
a régi dicsőség maradéktalan romlása láttán. Nem mesélhet az érzéseiről, amik
messze túlmutatnak azon, amit a többiek érthetnek a dalból: amit Samu ért
például, aki a fények emlegetésétől mélyülő sötétre panaszkodik. Aki majd
szeretett Megyéje romlásakor kap valamennyit (messze nem azonos mértékben)
abból a mélységes fájdalomból, amit Gimli számára Mória kihűlt tárnáinak
látványa jelenthetett. Gimli feltétlen odaadása Galadriel felé pont a tényen
alapul, hogy a tündekirálynő szemében - épp egy tünde szemében - láthatja meg:
szavak nélkül is maradék nélkül, teljes mértékig átérzi a fájdalmát…
A két faj az Óidők legendás
háborúiban számtalanszor szövetségese egymásnak. Feanor fiainak tán
leglegendásabb veresége idején, amikor maga Fingon, a noldák nagykirálya is
elesett, a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatája idején „a keleti seregből a
legtovább a belegosti törpök tartották magukat, akik így tettek szert nagy
tiszteletre. Mert a törpök sokkal jobban állták a tüzet, mint a tündék vagy az
emberek, s a csatában szokásuk volt förtelmes maszkokat is viselni, amelyek jó
szolgálatot tettek a sárkányokkal szemben…” Belegost ura, Azaghal fejszéseivel
e napon elűzi a csatatérről a nagy férget, Glaurungot, minden ivadékával együtt
– bár a küzdelemben ő maga is elesik. Ennek fényében nem is akármilyen haditett
egy jóval későbbi korban a fiatal, nagyravágyó Smaug részéről, hogy nekiesik
Erebornak – főleg, hogy sikerrel jár.
 |
| "...förtelmes maszkokat viselni..." |
Persze tündék és törpök
számtalanszor - sértéseket el nem tűrő fajokként - keserű ellenségei egymásnak.
A legtöbbször tényleg a sértett büszkeség okán. Amikor Thingol, a tündekirály
az utolsó szilmarilt törp kovácsok kezére bízza, hogy foglalják bele az ősi
ékszerbe, a Nauglamirba, feloldhatatlan dilemma elé állítja őket. A Nauglamir
ugyanis apáik (soha nem ellentételezett) keze műve volt, amelyet Finrod
Felagundnak készítettek, s amit a tündebarát ember: Húrin mentett ki
Nargothrond sötétjéből. Nem átallották visszakövetelni hát a tündekirálytól
azt, ami jog szerint őket illeti – de csak miután belefoglalták a szilmarilt.
„Ám Thingol jól látta a szívüket, s megértette, hogy a szilmaril utáni vágyukat
álcázzák csupán ezzel az igaznak látszó ürüggyel, haragjában megfeledkezett a
veszélyről, s gúnyosan mondta: Hogy merészel a ti durva fajtátok kérdőre vonni
engem, Elu Thingolt, Beleriand urát, aki a Cuivénen vize mellett születtem
megszámlálhatatlan évvel azelőtt, hogy a ti torz apáitok fölébredtek?” Nos,
ekkora sértés kell hozzá, hogy a törpök megfeledkezve lojalitásról és
vendégbarátságról, dühükben végezzenek Thingollal – e gyilkosság egy keserű
háborúhoz, a tündék Ezer Barlangjának, a fényes Menegrothnak pusztulásához
vezetett, számos tünde és törp halálához, mert egy tünde király megsértette a
törpök Atyáinak emlékét, akiket megszámlálhatatlan évvel a születése előtt az ő
népe elsőbbsége kedvéért „altattak” úgymond vissza.
 |
| "...Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifa kő..." |
Egy jóval későbbi korban a
Gyűrűműves Sauron (Celebrimor és a magyalföldi tündék barátja és tanítómestere)
a törp nemzetségfőknek Gyűrűket adományoz, hogy uralhassa őket, de e vágyában
csalatkozni kényszerül. Egyetlen nemzetség sem marad maradéktalanul érintetlen
a Gyűrűitől, Tölgypajzsos Thorin nagyapjának és atyjának őrülete is a
gyűrűbirtoklásban gyökeres – de Sauron nem tudja a törpök faja felett átvenni a
Gyűrűi által az irányítást (holott mindegyik készítésében részt vett, vagy
legalábbis beszennyezte őket az érintésével – nem úgy, ahogyan a három tünde
Gyűrűt, amelyet Celebrimor időben elrejtett előle). Egyszerűen ilyen mélységig
nem fér hozzájuk – mindaz, amit bele képes kovácsolni a gyűrűkbe: (az Eru és a
Valák által formált világ esszenciáit) hatástalan marad a teremtményekre,
akikért kizárólag Aule felel. Az érinti őket csak, ami Aule része a
gyűrűvarázslatban: felerősödik bennük az aranyra és kincsre való éhség… Ezért
akkora ígéret Galadrielé, amikor Gimlinek kijelenti: „…aranyban fogsz
bővelkedni, de soha nem fog uralkodni rajtad.” Gimli személyében nagyon sok
törp-elégtétel csomósodik, a lovagiassága és a lojalitása által: hiszen ő lesz,
akinek megengedik azt is, hogy Halhatatlanföldre hajózzon – megkaphatja a
kiváltságot, népe fiaként, ami csak az Elsőszülöttek fajának előjoga volt
addig… (Frodó esete, jó ha tudjuk, gyökeresen más: ő a Legkisebb, számára
mindez egyszerűen gyógyulás, jutalom és kegyelem…)
 |
| Dáin seregének egy harcosa a Hobbit-filmből |
De hogy jönnek ide az entek? Elég
volna, ha a törpök mesterségének lángot tápláló faéhségére gondolunk, a kő
fiainak közömbösségére a helyhez kötött élet iránt… Szilszakáll finoman szólva
sem boldog, amikor Legolas bemutatja neki az erdőire „kíváncsi” barátját – de
többről van itt szó, mint az eltérő érdekek és szemléletek szemmel látható
ütközéséről. „Akárki tünde jön, szívesen látjuk…” mondja a vén ent, aki talán
faja legvénebbjeként emlékszik Thingol fentebb említett halálának idejére,
amikor a diadalmas, megállíthatatlannak tűnő törpsereget a Fák Pásztorainak
segítségével győzte le Beren és Lúthien. De ha maga nem is élte át a Kövek
Gázlójánál esett utolsó csatát, bizonyára emlékszik népe teremtésmítoszára.
Eszerint Yavanna, aki minden földön és földből élő, növekedő élet anyja volt a
Teremtésben, s akinek Aule végül beszámolt teremtményeiről: a törpökről, Manwe;
a legnagyobb élő Vala segedelmével kihallotta szeretett fái számára Ilúvatar
teremtő dallamából a Fák Pásztorainak létét, akik felébrednek majd, „amíg az
Elsőszülötté a hatalom és a Másodszülött még nagyon fiatal”, ahányszor csak
szeretett erdőit veszély fenyegeti. Az enteket eszerint konkrétan és elsősorban
a törpök ellen hozták létre. Mondom, számos „oldás” lakozik Glóin fia Gimli
sorsában; az is ilyen, amikor háborítatlanul járkálhat Fangorn mélyvadonában, ahol
ágról ágra adják a Huornok, és belehallgathat vendéglátói évezredek alatt
csiszolódó, lassú gondolataiba. Azt hiszem, nem kérdés, hogy ő az (törp
létére…), aki Középföldén a legtöbb békét megköti…
„…amíg az Elsőszülötté a hatalom,
és a másodszülött nagyon fiatal”. Sértettség és büszkeség forrása egy törpnek,
hogy ebben a relációban, ahol nevesül a tünde és emberfaj, még csak nem is
szerepel. Aule „koraszülött”, csak teremtőjük köveihez kötődő fiai többször,
többféleképpen is bejárják a hosszú utat, ami által képesek békében élni a
többi fajjal a helyen, ami nem nekik készült. Mindig sértetten és büszkén –
talán most már jobban érthető, hogy miért ez a két fő törp jellemvonás.
A korábbi bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése