2017. július 3., hétfő

Túl az év felén…


Ő nem könyves, de idei szerelem :)
Tavaly az év végi összegzés annyira szomorkásra sikeredett, hogy magam is meglepődtem rajta, hát még az olvasóim, de hát ez van, akkor ez jött ki. A nagyívű éves összegzésekkel általában pont ez a baj: a legmarkánsabban a torokszorító események maradnak meg és azok tükrében kicsit nehéz a jóra fókuszálni. Ez az év viszont közepesen jól indult, ezért januárban még azon is gondolkodtam, hogy havi zárásokat kezdek írni, ne mindig csak a nagyszabású összegzéseket kapjátok. Aztán persze ebből nem lett semmi, legfőképpen azért mert nem olvasok annyit, hogy érdemes legyen, a vásárlásokról meg sosem szoktam beszámolni, mert minek.

De most eltelt egy fél év, olvasom a többiek összegzéseit, meg itt van ez a szimpatikus irányított kérdéssor (csakazértsem „tag” – ez nálam amúgy is egy munkahelyi szakkifejezés :P) és el is gondolkodtam pár dolgon az utóbbi hetekben, ami érinti az olvasási-blogolási szokásaim (is) úgyhogy ez jó alkalom valamiféle számvetésre. Szóval olvasom a többiek összegzéseit, nem csak félévest, jópáran írnak rendszeresen havi zárásokat is és csak szörnyülködöm az olvasott könyvek mennyiségén – miközben nekem idén jó, ha havi három-négy-öt olvasmány lecsúszik, mások könnyedén olvasnak havi tíz könyveket. Ami persze jó, és pár éve még én is így csináltam, és akkor nekem is milyen jó volt, de most valahogy annyira más minden és ez nemhogy nem hiányzik, de el se tudom képzelni…

Lelassultam. Nem csak olvasásilag. És nem kimondottan önszántamból, de azért mégis… Telítődtem is kissé mindenféle élményekkel. Most inkább befelé figyelek. Egy kedves ismerős kifejezésével élve erős önismereti heteket élek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy irodalom helyett többnyire pszichológiai témájú cikkeket olvasok, vagy csak ülök az erkélyen és bambulok, hallgatom a szél zúgását és azon gondolkodom, mit kezdjek ezzel a brand new Timivel :) Hogy eme változások a blogon mit hoznak? Fél éve elgondolkodtam azon, van-e értelme egyáltalán csinálni, most ez nem kérdés: van. Szeretjük, ad hozzánk, nagyon sokat köszönhetünk neki és mindig visszatérünk hozzá. De a rendszeresség csorbát szenved. Talán ritkábban lesznek posztok. Talán több lesz a morfondírozás és az egyéb kulturális élmény, mint a könyv.

Talán még az a szentségtörés is bekövetkezik, hogy újra írok olyasmiről, amiről már van cikk: mert most leginkább újraolvasok. Keveset olvasok, azt is hektikusan és semmi nem elég jó. Nagyon vágyom vissza bizonyos hangulatokba, és ha sok csalódás után rájövök, hogy semmi sem „olyan” mint amire vágyom, akkor bizony ráveszem magam az újrázásra. És biztosan több lesz az ömlesztett poszt, mert sok mindenről egyszerűen nem jön ki több mint pár sor… Biztos ez is a befelé figyelés része, hogy kevésbé vágyom kiírni a véleményem meg az érzéseim, inkább dédelgetném magamban, mit adott a könyv.

Ennyit a tervekről meg rólam. Majd év végén visszanézek és értékeljük ezt a kis töprengést is. Most pedig lássuk az első félévet könyves szempontból, játékosan:

1 – A legjobb 2017-es olvasmányod

Holtversenyben az alábbi három – ők egészen biztosan szerepelni fognak az év végi listámon is, a sorrend egyelőre képlékeny. Hogy mindhárom így vagy úgy a gyászfeldolgozásról szól, az nem véletlen.

  

2 – A legjobb folytatás, amit 2017-ben olvastál

Érdekes kérdés, végignézve a listámon, három számomra új folytatást olvastam, de egyik sem hagyott mély nyomokat bennem és egyik sem volt számottevően jobb, mint az előzménye. Ellenben az újraolvasott Galbraith-kötetek esetében megint rácsodálkoztam, hogy ez a cucc részről részre jobb…

3 – Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Hogy PuPillát idézzem, tele a ház ilyenekkel :) Mégis amit leginkább olvasnék most az nincs itthon (még). Javíthatatlan optimizmussal ugyan nem lehet vádolni, de az a néhány értékelés, amit olvastam róla, meggyőzött, hogy ez nekem kell.

4 – Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Az egész év legjobban várt megjelenése nálam Dan Simmons Ílionjának folytatása, az Olympos, amit eredetileg tavaszra vártunk, aztán mégse, aztán voltak olyan pletykák hogy lehet nem is lesz :( aztán most már legalább odáig eljutottunk, hogy a kiadó bejelentette, hogy az őszi megjelenések közt lesz Simmons – hát, csak remélni tudom, hogy ez a könyv!

5 – Legnagyobb csalódás

Amennyire kíváncsi voltam rá, annyira semmilyen volt a Neked adom a napot – amúgy nem bűnrossz könyv, ha az év végéig „csak” ekkora lesz a legnagyobb csalódásom, boldog lehetek.

6 – Legnagyobb meglepetés

Az idei sci-fi és fantasy novellaválogatás. A tavalyi után, ami azért sokkal vegyesebb élmény volt, megdöbbentően erős novellákkal van megtöltve.

7 – Kedvenc új szerző

Számomra is meglepő módon az előbb említett novelláskötetből kerül ki – Seth Dickinson annyira lenyűgözött Az éj és selyem törvénye című írásával hogy azonnal rákívántam nemrég megjelent regényére, a Kormorán Baru, az árulóra, pedig előtte totál hidegen hagyott.

8 – Legújabb könyves szerelem

Régi-új szerelem, kicsit csalok is vele de a friss olvasmányaim közt nemigen találtam új „szerelemre” – viszont év elején végre bekúszott a lakásba egy négykötetes Shakespeare összes drámái amire már régóta vágytam és így végre újra gátlástalanul belevethetem magam a bárd műveibe.

9 – Legújabb kedvenc karakter

Mabel, Helen McDonald héjája. Soha nem tudtam még így belehelyezkedni egy állat alakjába. Amúgy is egyre jobban lenyűgöznek a ragadozó madarak.

10 – Egy könyv, amin sírtál

Mi más lehetne, mint a H, mint héja? Az apa halála, mint téma, a szerző depressziója és a héjaszelídítés kudarcai önmagukban is ríkatnak, de az sem használt neki, hogy felfokozott állapotban, kórházból ki-be járkálva olvastam.

11 – Egy könyv, ami boldoggá tett

Az Aranypinty. A téma ellenére egyszerűen imádtam lubickolni Donna Tartt tökéletesre csiszolt mondataiban és gyönyörű leírásaiban.

12 – Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Szerintem nem láttam olyan sok adaptációt idén, de a legfrissebb jó élmény a Tíz kicsi katona, ami gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá Agatha Christie művéhez, de elképesztően pontos, hatásos, letisztult és borzongató adaptáció, kivételes szereplőgárdával.

13 – Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Nem szoktam annyira szeretni a saját írásaim, de a Héjára, a Jackie film kritikájára és Az ecetlányra büszke vagyok.

14 – A legszebb könyv, amit idén vásároltál vagy kaptál

A legendás állatok és megfigyelésük forgatókönyv – meglepően igényes és szép kiadás, kimondhatatlanul örülök, hogy itthon is megjelent.

15 – Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Kismilliót, de ez hétről hétre változik, inkább nem tervezek szigorúan, hagyom magam spontán olvasni. A teljesség igénye nélkül azért annak örülnék, ha sorra kerülne valami Simmons, az új Kim Stanley Robinson, China Miéville; sok-sok Woolf újraolvasást tervezek még; skandináv krimit is olvasnék megint mert már rég volt és mindenképpen folytatom a Shakespeare újra köteteket. És pont a napokban gondolkodtam azon, hogy el kéne menni könyvesboltba mert évek óta nem válogattam csak úgy. Szóval...


6 megjegyzés :

Lobo írta...

Én is pont ugyanígy inkább Irányított kérdéssornak neveztem el a féléves összefoglalómat :)

Annamária H.Herman írta...

Én meg annyira sem vagyok összeszedett, hogy féléves értékelésre összeboronáljam a szürkéket.
(A Héját meg várólistára tettem gyorsan)

PuPilla írta...

A lelassulás jó. :) És az újraolvasás is! Más élmények kellenek most épp, vagy ahogy írtad, a befelé figyelés, és tök jó, hogy ezt leírtad, néha én is ezt érzem mostanában, és én is kevesebbet olvastam. Bár én épp visszalendülni készülök. ;)
A bevezető után meglepődtem hirtelen, hogy jé, jön a kérdéssor kitöltés is, annyira elmerültem abban, amit leírtál, hogy el is felejtettem közben, hogy összegzés is jön. Jó ez az irányított kérdéssor elnevezés, de azért kár, hogy nincs rá valami frappánsabb egyszavas valamink. :)
Három dolog:
- Galbraith-Rowling ♥
- ne olvass YA-t! :D
- úúúristen, impulzusvásárlás jön? :D

Ilweran írta...

:) megnéztem azóta a tiédet is :)
Lehetne erre egy frappáns magyar kifejezés tényleg...

Ilweran írta...

Óóó, a Héját nagyon ajánlom! Kemény könyv, de megéri!

Ilweran írta...

Én is mindig készülök visszalendülni, aztán vagy összejön vagy nem :) nem erőltetek semmit, most a legfontosabb tényleg a befelé figyelés.
Neeem, YA most sokáig nem lesz, az tuti!!! Hogy az impulzusvásárlásból mi lesz, az hangulat-idő-pénztárca függő. Ha egyszer mindhárom együtt áll és utamba kerül egy könyvesbolt akkor megnézheti magát ;)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...