2014. október 23., csütörtök

Akkor most vágyakat listázunk?



Naná… A TÉMÁZUNK rovat terítékén a következő fogás az úgynevezett „irodalmi bakancslista” – avagy van-e egyáltalán, ha igen, mi is ez, mi kerül rá és miért és hogyan, és akkor ez most tényleg azt jelenti, hogy „muszáj” olvasni őket vagy lehet ezt az egészet picit azért lazábban is kezelni? Lehet hát. Amikor felvetődött a téma, szinte egyöntetűen megszavaztuk – aztán amikor eldőlt, hogy tényleg ez lesz, csak pislogtunk egymásra virtuális kis játszóterünkön, hogy jó-jó, ez egy tök jó téma, de mégis miről fogunk írni? Nem uncsi kicsit végeérhetetlen listákat gyártani „kihagyhatatlan” remekművekből, melyeket egyszer az életben muszáj…? És hát milyen hülyeség ez már, ha valamit felteszünk „A” bakancslistára, akkor az kap valamiféle „kötelező” jelleget, ami onnantól kezdve állandó lelkifurdalást generál, mert mi van, ha holnap elüt a villamos és milyen gáz már, hogy nem olvastam el a kötelezőimet… Hát ez így nem megy. Aztán elfajultak a dolgok, és röpködtek az ötletek, mert hát az irodalom – na jó, széles értelemben véve – nem csak annyiból áll, hogy „olvasd már el azt a büdös könyvet”, hanem élményekből, vágyakból, érzésekből, melyeket adhat egy találkozás, egy új és kincset érő zsákmány, egy hely akár (hogy innen hogyan jutottunk el odáig, hogy mely íróemberekkel gyűrnénk össze egy-két lepedőt, azt inkább borítsa a feledés jótékony homálya…).


Szóval listák. Nekem tulajdonképpen könnyű dolgom van, mert notórius listázó vagyok: mániásan, már-már egészségtelenül hajlamos vagyok listákba szedni vágyakat, olvasnivalókat, vennivalókat, kiadásokat, bevételeket, hiányokat, sérelmeket egyaránt. Nem mindig jó ez, higgyétek el. Pláne ha olyan eredendően negatív alkattal párosul, mint az enyém, aki ha elkezdi pontokba szedni, hogy mely könyveket szeretné egyszer az életben tényleg elolvasni, néhány vargabetűvel pikk-pakk eljut odáig, hogy egész eddigi életében nem olvasott semmi fontosat, és tulajdonképpen hiábavaló volt az a sok szemrontó év… Ez van, nincs mit tenni – mondom én, hogy a listák egészségtelenek. Épp ezért nem is pötyögöm be ide azt a száznál több címet, amit egyszer tényleg nagyon szeretnék, inkább csak meglibbentek afféle impressziókat arról, milyen elvetemült vágyaim is vannak nekem. 

Könyvek, amiket olvasnék 

Vannak azért persze „klasszikus” vágyak – azon könyvek például, melyekre azt szokták mondani, az ember vagy gimis korában olvassa, amikor fogékony a hosszú, lassú, nagyívű történetekre (és különben is, a hosszú, unalmas, forró nyári szünetek pont kapóra jönnek); vagy (esetleg újra) nyugdíjasként, amikor ideje mint a tenger, és úgymond „visszalassul” a klasszikusok tempójához. Nálam ebbe a kategóriába tartozik például A nyomorultak, amit még soha, de egyszer mindenképpen szeretném, a Middlemarch, a Háború és béke (újra), az összes Dosztojevszkij (újra), Dickens művei, melyeket eddig kerültem, és sajna perpillanat el nem tudom képzelni hogy a hetes buszon cígöljem őket, megállóról megállóra megszakítva az olvasást, de egyszer jó lenne, Shakespeare összes drámái (fiatalon utáltam drámát olvasni, amit csak lehetett, ellógtam, most meg nem tudom rávenni magam, annyi a friss). De ha már itt tartunk, egyszer Jókai némelyik könyvét is újraolvasnám, pusztán azért, hogy megtapasztaljam, tényleg olyan elviselhetetlenek-e mint gimiben (bocs…). Ezek amolyan „illene, de fogalmam sincs, hogy valaha ráveszem-e magam” vágyak. (Nehezítő körülmény, hogy jelen állás szerint az én generációm ráérős nyugdíjaskorról még csak nem is álmodhat, szóval...)

Aztán vannak a némiképp konkrétabb vágyak, melyek csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy beteljesülhessenek. Ilyen a Karnevál Hamvas Bélától, Zoli egyik megkerülhetetlen „bibliája”, amihez leginkább bátorság kéne – előle mindig gyáván elsunnyogok. Vagy Az eltűnt idő nyomában, ami folyamatosan birizgál, de fogalmam sincs, hogy imádnám vagy utálnám-e és tartok tőle, hogy a túl nagy várakozás fogja megölni az élményt. Vagy Az ezeregyéjszaka meséi, amit bármikor olvasnék, egyedül az tart vissza, hogy nincs meg a szép hétkötetes teljes kiadás, és csak azt vagyok hajlandó… De sorolhatok némiképp könnyedebb, hogyúgymondjam, populárisabb vágyakat is: a Hyperion-ciklus például már nagyon szemez velem a polcról, ugrásra készen várja, hogy egyszer gyenge pillanatomban találjon, mert tudja, hogy kíváncsi vagyok rá, csak elriaszt az a nagyjából háromezer oldal. Ráadásul szorosan mellette a polcon ott figyel egy halom Dick meg Bradbury meg Banks, és mivel tudják, hogy ha egyszer elgyengülök, nem menekülök a sci-fitől, mintha még noszogatnák is Hyperionékat, hogy ugorjanak már rám. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a szépirodalom polcon meg ott húzza az orrát a Súlyszivárvány, a Szabó Magda-összes, a Rushdie-k meg az eddig nem olvasott Murakamik, mert meg vannak sértődve, amiért hanyagolom őket holmi spekulatív fikcióért.

Ilyen ez, vágyak jönnek-mennek, kevés az igazán állandó – a fentiek többsége azért már jó ideje az, és úgy hiszem, az is marad. Rájuk egészen biztosan sor kerül egyszer. Ám ha már olvasás, és vágyak, akkor a legeslegnagyobb, az „igazi” bakancslista, ami nélkül valóban eléggé rosszul esne, ha meg kéne halnom (de milyen hülyeség már ez a bakancslista kifejezés…), az Virginia Woolf összes megjelent írásának megismerése. Többször írtam már arról, mennyire dühít a magyar Woolf-kiadás erősen hiányos volta – ezzel együtt sem mondok le arról, hogy egyszer elolvassam az összes naplót, esszét, levelezést, a kritikagyűjteményeket. Namármost, ehhez azért nem ártana vagy megnyerni a lottó ötöst, hogy kiadót alapíthassak és lefordíttassam-kiadjam saját kedvtelésemre, vagy megtanulni rohadt jól angolul (Woolf nehéz szöveg, én meg megrekedtem Harry Potternél). Előbbire kevés esély van, úgyhogy az angoltanulás repülhet is a nem-könyves bakancslistára (csak ne lennék olyan lusta…). És ha már Woolf, akkor egy elegáns átvezetéssel térjünk is a könyves bakancslista második pontjára, azaz...

…könyvek, melyeket mindenképpen beszereznék 

Először is a Woolf-összes, nyilvánvalóan – a naplók öt kötete már a polcomon díszeleg, valaha még volt lehetőségem ilyesmire és megvolt az illúzióm, hogy el tudom olvasni. Nem sikerült, de a motiváció legalább megvan – már csak mellé kéne pakolni az esszék hat kötetét, a levelezések öt kötetét, és a The Common Readert. Igazán semmiség, ugye? S ha ez mind megvan, átnyergelhetünk az egyik igazi, NAGYBETŰS könyves vágyamra – nagyon sokat megadnék egy első kiadású Woolfért, Vanessa Bell illusztrációival. Nem szeretem az antikvár könyveket, sosem voltak igazán gyűjtői ambícióim, nem hoz lázba egy antikvár katalógus – mégis, ha egyszer megtehetném, borzasztóan szeretnék a polcomon tudni egy eredeti, első kiadású Mrs. Dallowayt, mondjuk. Fogalmam sincs egyébként, hogy ezek a kiadások forognak-e odakint antikvár piacon, vagy csak súlyos árveréseken lehet hozzájutni, de hát azt hiszem, ezen ráérünk gondolkodni, ha meglesz az a lottó ötös.

Woolfról ennyit, mert elszomorodom, amiért még mindig nem tudok elég jól angolul hozzá, nyergeljünk át a másik szenvedélyünkre. Rendszeres olvasóink tudhatják, hogy Zolival már-már fanatikus Tolkien-rajongók vagyunk, és biza van nekünk egy impozáns GYŰJTEMÉNYünk is (csupa nagybetűvel), amit lelkesen bővítgetünk. A magyar kiadások száma véges, és bár mindenféle mást is élvezettel pakolunk bele (sőt!), azért mégiscsak a könyv az igazi – s mivel valamirevaló gyűjtőnek kell egy vezérfonal, ami mentén gyűjthet, mi elhatároztuk, hogy megpróbáljuk A Gyűrűk Ura minél több különböző nyelvű kiadását összegyűjteni (nehezítés, hogy mivel abban kevés fantázia van, hogy negyven nyelven ugyanazt a filmes borítós kiadást megvegyük, az adott ország saját, egyedi kivitelét kell keresnünk). Szép elhatározás, eddig mindössze három különlegességet sikerült összegyűjteni, de hát a nagy gyűjtemények mindig lassan épülnek-szépülnek, és hát most mondjátok meg, nem különlegesen ronda az a szerb kiadás ott középen? (No persze, ha már Woolfnál elsütöttem, itt sem állhatom meg, hogy az igazán nagy flash egy első kiadású LOTR lenne, de tartok tőle, hogy ehhez a lottó ötös önmagában sem lenne elég, amekkora kultusza van, kizártnak tartom, hogy csak úgy piacra dobálják a magánkézben lévő darabokat.)

Kissé elkanyarodtam felszínes irányba, nem vagyok én ám ennyire materialista, többnyire jobban érdekelnek az élmények, mint a szerzés, szóval evezzünk más vizekre... 

Szerzők, akikkel egyszer szívesen találkoznék 

Kifejezetten furcsa élményem volt ezzel a témázással kapcsolatban, mert épp azokban a napokban, amikor ötletelgettünk a többi résztvevővel, és nagyban törtem a fejem, hogy kik azok a szerzők, akiket igazán szeretnék egyszer élőben szemrevételezni, jelentették be, hogy az egyikük, Jonathan Franzen lesz a jövő évi Könyvfesztivál díszvendége. Csak pislogtam nagyban, hogy hoppá, akkor ha sokáig szuggerálom, tán a bakancslista többi elemét is ilyen hamar kipippanthatom. Egyébként mókás ez, mert engem többnyire nem hoz lázba hogy „jaj, láthatom a bálványomat egész közelről és egy teremben lehetek vele és dedikáltathatom a könyvem és húúú…”. Nem tudom, biztos velem van a baj, de a legtöbb ilyen találkozás eddig csalódást okozott, a píárinterjúktól hidegrázást kapok, a futószalag-dedikáció meg nem jelent számomra semmit (azt a negatív mindenemet, pfuj…). Olyan szerző meg valóban nagyon kevés van, akinek oly mértékben kíváncsi lennék a gondolataira, a személyiségére, a jelenlétére, hogy már az is lázba hozzon, hogy egy zsúfolt teremben többszáz másik szerencsétlen mellett csünghetek a szavain. Franzen az egyik ilyen, Ulickaja volt a másik (hozzá ugye volt szerencsém), Murakami a harmadik (idevetődhetne egyszer). 

Helyek, ahova szívesen elmennék 

Azt hiszem, ha olvasásról van szó, akkor én hangulatfüggő vagyok. Van, aki a posztmodern irodalmi truvájoktól élvez maga alá, van, aki a csöpögősen szép költői leírásoktól jön lázba, van, akit a pergő párbeszédek mozgatnak meg igazán, van, akit a Jókait megszégyenítő leírások. Azt hiszem, engem a hangulatok – lehet, hogy egy adott könyv cselekménye, szereplői, párbeszédei már rég kiröppentek a fejemből, de a hangulat az megmarad. Ennek tán az egyetlen kézzelfogható eleme a hely, amihez kapcsolódik – ha lenne lehetőségem úgy igazán világot járni, azt hiszem, mindenféle útikönyvek által belém sulykolt látnivalók helyett könyves helyszíneket keresnék fel. Woolf londoni regényeinek útvonalát biztosan bejárnám, de felkeresném A világítótorony helyszínének mintájául szolgáló szigetet is a Hebridákon. Bejárnám a Highgate temetőt, a legkevésbé sem történelmi személyiségek sírjait fotózni, hanem hogy elkapjam Niffenegger regényének hangulatát; elmennék a Montmartre-ra Chris Moore nyomában; naná, hogy elindulnék megkeresni Roxfortot (és fotózkodnék a kilenc és háromnegyedik vágánynál, adjunk egy kicsit a tömegkultúrának is…); pörögnék a dervisekkel McDonald Isztambuljában; ellátogatnék az egykori Ókanizsára Dávid Veronnal. De még egy olyan alapvetően borzasztó könyv esetében is, mint a nemrég olvasott Holtodiglan, ami megmarad bennem, hogy megnézném magamnak ezeket a fojtogató atmoszférájú közép-nyugati kisvárosokat – azt hiszem, bárhová vetne a sors, utazás előtt megkeresném, mely könyvek játszódtak ott, és megpróbálnám elkapni azokat a hangulatokat. És persze elmennék Új-Zélandra bejárni Középföldét, ami ugyan nem feltétlenül könyves vágy, és nem is ott van, de mégis… No és ahogy szerintem mindenki, aki olvasta Christie legendás művét, szeretnék egyszer Poirot nyomában utazni az Orient Expresszel.

Sorolom, sorolom, és sosem lesz vége – kisebb-nagyobb vágyak mindig vannak, aztán hogy mi marad meg a múló idővel, az más kérdés. Most épp a leginkább arra vágyom, hogy rávethessem magam a ma hazahozott új Mieville-re, és ezzel megint eggyel tovább csúsznak a bakancslista oly nagyon vágyott könyvei. Ilyen ez. Persze ha valami csoda folytán hipp-hopp minden vágyam teljesülne, biztosan találnék újakat – szerencsére az irodalom végtelen terület, olyan soha nem lesz, hogy „már mindent elolvastam”. De ha véletlenül mégis, akkor meg adott a lehetőség: újakat kell írni. Tulajdonképpen azt hiszem, a könyves bakancslista két pontban is összefoglalható: olvasni és írni mindhalálig (vagy valami hasonló drámai befejezést képzeljetek ide).


Többiek a témában:
Nima
Zenka
Miamona
Pupilla
Bill
Reea
Anaria
FFG
tigi
Bea

25 megjegyzés :

Tara Nima írta...

hű, elfelejtkeztem a temetőkről. még ilyet...
egyszer én is bejárnám az összes érdekességgel bírót, és csinálnák magamnak egy virtuális albumot képekkel, történelemmel.
eh. hogy hagyhattam ki...

tök jó, mindenkinek van kedvenc írója, akivel találkozna, csak nekem nincs. :D

cariad írta...

Óóó, az Orient-expressz!!! Amikor írták, hogy tervezik újraindítani, azonnal a könyv (a film) jutott eszembe, s az, hogy azon szívesen utaznék! Megyek veled, már ha elfogadsz útitársnak, mert bizony pirulva ismerem be, Woolf engem nemigen tudott megfogni.
Szerintem Jókai felnőttként tetszene... gimiben én sem tudtam elolvasni, aztán évekkel később meg le sem tudtam tenni. :)

Csak óvatosan a temetőkkel! Ott mindenféle nemszeretem dolog is a nyakadra ülhet. :)))

Miamona írta...

Na most már ez a francos Franzen nem először jön velem szembe, lehet, hogy tízből kilencszer általad, de akkoris kezdenem kéne vele valamit... :)

Jó poszt lett!

reea írta...

Jaj már! Woolf kimaradt, de már második alkalommal olvasom, és kedvem lenen újra írni a posztom, vagy legalább hozzáadni, mert én is imádom, és őt is meglapogatnám.
Nem tudtam, hogy különböző nyelveken is gyűjtitek Tolkient, de érdekesek a másfajta borítok, nem? Vajon a középső esetében a grafikus vagy a jóváhagyó volt jobban betépve? :D

Orinent-expressz! Mindig szívfájdalmam volt, hogy nem utazhatok rajta, erre itt van. Bár a kor nem stimmel, azért csak belehazudnám magam ;) Meglesz az! :)

Ilweran írta...

Hehe, este lusta voltam többet fotózni, de megérdemelnétek a kötetek borítóit is külön, az a szerb azért megér egy misét :D Hát ez a különböző nyelveken nem is tudom, hogy alakult, az angol ugye magától értetődő volt, hogy kell egy szép, aztán a szerbet teljesen véletlenül találtam bookline antikban szinte ingyen, a franciát meg egy kedves barátunk lőtte nekünk Párizsban valami utcai árus ponyvájáról, és jött ez a zseniális ötlet, hogy akkor gyűjtsünk így :) csak tényleg vadászni kéne érte, mert a legtöbb országban a filmek után ugyanazt a filmes kiadást nyomták, pedig mennyivel izgalmasabbak ezek a hmmm... sajátosságok :D
Gyertek, gyertek, menjünk bloggerklubbal az Orientre!

Ilweran írta...

Tízből kilencszer nálam :D :D D: ez jó!
Hát, leginkább olvasni kell őt, a Javításokat ajánlom elsőre, ha Tóth Krisztina novellái annyira bejöttek (tegnap olvastam a posztod, olyan szép lett!) akkor szerintem az is tetszeni fog.

Ilweran írta...

Woolf nem fogott meg? Óvatosan előttem az efféle kijelentésekkel, mert szívrohamot kapok itt korán reggel... Azért az Orienthez csatlakozhatsz, már hárman vagyunk Reeával.
Ó, a temetők felszabadítóan meg tudnak ríkatni, nincs azzal baj.

Ilweran írta...

Épp te felejtkeztél el a temetőkről??? Hallatlan :)

Anaria Matthews írta...

Nagyon jó volt olvasni ezt az írást Timi, ilyenkor nem is hiszem el hogy negatív vagy, mikor olvaslak mindig mosolyogva látlak a szemem előtt ;)

A Tolkien gyűjtemény tök jó vállalkozás, nekem meg a Potterekkel kellene hasonlót kezdeni, bár én inkább a lehetséges összes díszdobozos kiadást szeretném birtokolni :)
Woolf-ba nekem párszor beletört a bicskám, egyszer elkezdtem a Mrs Dallowayt olyan 18-19 évesen nem jutottam a végére, aztán néhány éve megint pedig akkor már nem sok hiányzott. Szépen ír meg magasztos meg minden de valami hiányzott. Szintén fiatalabb voltam a Világító toronynál...de nem adom fel hátha valamelyik írása végül betalál.
Az angoltól ne félj nem olyan nagy mumus ám, már az is sokat segít ha nézel filmeket, vagy könnyebb könyveket olvasol, ha tanár kell nyugodtan szólj ;)
Látom a könyves helyszínekkel nem csak én vagyok így, és bár nem vagyok LOTR mániákus de azt a helyet én is megnézném Új-Zélandon szerintem ott még tündérek is vannak, bár valamiért az a tévképzetem volt hogy Izlandon forgattak de Izland is szép hihi. Szerintem amúgy egy Tolkien első kiadás az valahol hét lakat alatt hever egy páncélszekrényben riasztóval, de valaki biztos örül neki, de tényleg érdekes lenne megtudni mennyit kóstálna egy ilyen kötet...szerintem azért a lottó ötös elég lenne rá :)

Ilweran írta...

Pedig többnyire bosszankodva írok, nem mosolyogva :P
Az a baj a Potterrel, hogy akkora iparág épült rá, hogy évente kihoznak egy újabb tök szép, tök jó díszkiadást, és sosem hagyják abba, amíg van aki vegye... Azzal én úgy vagyok, hogy legyen meg egy szívemnek kedves egységes sorozat (a fekete "felnőtt" angol kiadás), azt szevasz. Viszont ugye a Tales of Beedle the Bard limitált díszkiadást anno muszáj volt, mert na AZ tényleg különlegesség :)
Mondtam, hogy óvatosan azzal, hogy nem jön be Woolf... :D
Nem mumus az angol, csak az ember ismerje a korlátait. Woolf pont az a borzasztóan tömény és költői szöveg, amit magyarul sem egyszerű érteni-érezni, a valódi élvezetéhez anyanyelvi szintű ÉS irodalmi angoltudás kéne, ezt pedig nem adja meg néhány populáris film meg a Potter. Hozzá tanulni kéne, sok-sok évet és keményen. De egyszer majd meglesz ez is.

reea írta...

Léci, fotózz nekünk! És írók blogján is imádon nézni a különböző országokban megjelent borítókat. :)
Néha begurulok tőlük, máskor csak Ó-zom. Hangosan és végnélkül :)

Miamona írta...

Köszi, akkor lehet, hogy azzal kezdek! :) Igen, jók voltak a pillanatok ragasztózva :) Köszi . :)

Anaria Matthews írta...

Hoppá bocsika Woolf miatt, nem írtam még le csak nem tudom, ki kell fognom vele a pillanatot asszem.

Jujjj neked meg van a Bárd? Mutiii és fényképezd le a Tolkieneket is annyira kíváncsi vagyok! Egyéb LOTR ereklyélet is gyűjtötök a könyveken kívül?

Szerintem ha egyszer elhatározod magad akkor menni fog és milyen örömködés lesz Woolfot eredetiben olvasni. Egyébként mostanában kezdem csodálni a régi költőket, írókat amikor nagy lazán olvastak németül, angolul, franciául, oroszul...

Ilweran írta...

Ana, képek itten:
http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2009/01/the-tales-of-beedle-bard-collectors.html
Jó, egyszer már úgyis terveztem hogy csinálok egy részletes gyűjtemény-mutogatós posztot a fentebb is belinkelt rövidke mellé, ha lesz időm fotózgatni rászánom magam. Igen, a könyveken kívül zene, DVD, játékfigurák, szobrok, ékszer ( :D ), társasok, naptárak vannak a gyűjteményben. Tényleg, egyszer elhatároztuk ezt is, hogy minden évből megszerzünk egy Tolkien-naptárat, nagyon sokan illusztrálták és kint elég nagy kultusza van ennek a naptár-dolognak, csak nálunk ezeket sose jelentették meg, de ez kútba esett. Hát, nyilván idő, pénz és elszántság kéne felkutatni őket :)

PuPilla írta...

Négyen! :D

PuPilla írta...

Egy ilyen gyűjteményes, gyűjtőszenvedélyes képes posztot is csinálhatnánk egyszer! :) én is kíváncsi lennék rá. Amúgy nekünk egy orosz Potterünk van, a hatodik kötet, anyáéknak vettem meg, nagyon örültek, persze azóta felé se néztek :D :D
(de a borító ugyanaz mint a magyaré)

PuPilla írta...

Jó poszt lett, kár, hogy végül nem sok lepedőt gyűrögettél :D Miéville amúgy nagyon nyálcsorgatósan néz ki, a könyveit nem ismerem. És az olvasmány-vágyaid közül se sokban klappolunk,nem szeretnék se Woolfot, se Jókait, viszont a Szabó Magdázást támogatom ;) És totálisan odavagyok a HP Beedle díszkiadásodért! Az ismeretségi körömben amúgy van hatgyerekes család, ahol aztán rakásra kell venni a Harry Pottereket, mert annyian olvassák, és olvassák újra a szülőkkel együtt, hogy mikor az újabb kötetek jöttek ki, rögtön hármat vettek meg, hogy aztán veszekedés és egymás kezéből kitépés se legyen :D
Azért ha jön Franzen, szerintem menj el megnézni, még egy futószalag-dedikálásban is lehet nagy élmény, rajtad múlik :)))

Ilweran írta...

Jaja, csinálhatnánk :)
Pfff... pedig az oroszoknak van fantáziájuk, igazán tervezhettek volna saját borítót neki :)

Ilweran írta...

Ejnye, Pupiii :D direkt nem árultam el ;)
Hát nem kötelező mindenkinek ugyanazért rajongani, unalmas lenne a világ (így is unikumnak számítunk a bloggerszférában a különbözőségeinkkel, nem? *gonoszvigyor*).
Köszi és köszi :) én is odavagyok a Beedle-ért.
Mindenképpen elmegyek és megnézem magamnak, aztán majd remegő lábakkal repkedek mint te tavaly :)

PuPilla írta...

Lehet hogy van, de épp ez volt kapható, bookstationön vettem meg, és csak impulzív vásárlás volt, szóval nem épp az, hogy kutattam valami érdekesebb kiadás után. :)

shizoo írta...

majd elmegyek vele én is, madzagra kötöm, hogy hadd lebegjen, mint valami boldog kis lufi... úgy talán nem száll el a találkozástól :)

PuPilla írta...

Hupsz, bocsi :D
Persze, de mégis milyen jól összekovácsolódtunk :) ah és most megint eszembe jutott a Fantomfény, hogy még mindig ugyanott tartok :D

Anaria Matthews írta...

Jaj Pupi ne is mondd én már mióta ülök a CSókolom a kezét-en pedig ekultos reci jujj jujjj.

Most már megnézem ki ez a Franzen gyerek mert én nem ismereeeem.

búkfaló bill írta...

Igen, el kellene menni a Montmartre-ra, végignézni a Te szent kék! helyszíneit. És még annyi helyre...
Tavaly beültettük a két gyereket az autóba, három hétig jártuk európát. Sok minden fért bele, sok minden sajnos nem.

Andi írta...

Pont arra gondoltam én is, hogy Timi nem is negatív, mert olyan szépen, mosolyogva, vágyakozva ír, hogy elképzelem őt csupa romantikus kiegészítővel álmodozva. :D :P Bocsi Timi. Tök jó poszt lett, hoztad a formád! - igényesen, átgondolva írtál. Tetszett!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...