2015. április 19., vasárnap

Mert mindenkinek van legalább egy könyves sztorija…

Nem vagyok egy sztorizgató-típus, frászt tudok kapni attól, ha társaságban valaki rám ront olyasfajta merényletekkel, hogy „meséld már el hogy volt, amikor…”. Hát meséld el te, ha már annyira szeretnéd, hogy elmesélődjön, én nem produkálom magam, köszi. Valahogy mindig azt gondoltam, az ilyen évről évre újramesélt sztorik csak arra jók, hogy kitöltsék az űrt, amikor nincs miről beszélgetni, de muszáj egymás képét bámulni az ebédlőasztal fölött. Biztonsági játék ez is, mint Mr. Collins előre kitalált kis szellemes fordulatai. Töltelék.

Épp ezért néztem kicsit furán, amikor a TÉMÁZUNK rovat ehavi adásába ezt a témát szavazta meg a kis csipetcsapat. Mert hát jó, biztosan mindenkinek van legalább egy könyves sztorija és én szeretem is ezeket olvasgatni, de hogy írni róluk? Nemár… Aztán megadtam magam a csordaszellemnek, mert hát legyünk közösségi lények, meg kell is poszt a blogra (töltelék, haha), úgyhogy lássuk…

Igen, tényleg van ilyen könyv :)
Ha maradandó könyves sztori, anekdota, emlék, akkor a leglegleg ami először eszünkbe pattan és mindig mosolyogtat, meghat, olykor könnyekre ingerel, az „a tűzbőlmentett Gyűrűk Ura”… 2003 novemberében történt. Akkortájt kezdtük úgy igazán gyűjtögetni ama Gyűjteményt, ami ma már lassan szétfeszíti a különbejáratú szekrényét is – először módszeresen begyűjtve az épp a boltok polcain díszelgő kiadásokat, majd rá-rámozdulva antikvár példányokra. Ami nem volt épp olcsó mulatság. Különösen nem (akkoriban legalábbis) egy első kiadású Gyűrűk Ura – de hát kerül amibe kerül, ha komolyan vehető gyűjteményt akarunk, be kell szerezni. Alapdarab. Ráadásul Zoli azt a kiadást olvasta először, és ő bizony olyan, hogy ha egy kiadást megszeret, jöhet akárhány újabb, jöhet szebb, újraszerkesztett, újrafordított, átnézett, kritikai, akármi – neki AZ kell. Ki is néztük a magunk leendő példányát, egy antikváriumban a Nyugati aluljárójában – nem laktunk messze tőle, gyakran is jártunk oda, gyűjtögettünk-tervezgettünk, sasoltuk, hogy megvan-e még, tudtuk: ránk vár. Pontosabban RÁ, aki – már rég elterveztem – majd megkapja karácsonyra.

Aztán jött a tűz. Épp a születésnapján, ami azzal járt, hogy én legyalogoltam a lábam a már megrendelt tortáért, hisz állt a fél város. És lestem ahogy dől a füst az aluljáróból, ahol ott volt a KÖNYV. Az első sokk és a megkönnyebbülés után, hogy nem voltak áldozatok, mindkettőnk második kérdése az volt: de mi lett a Gyűrűk Urával? Ahogy újranyitottak az üzletek, Zoli visszament és örömtől sugárzó arccal újságolta, hogy megvan! Megvan a könyv, igaz, a védőborítókat ki kellett dobni, mert befeketedtek, de a könyv sértetlen. Innentől pláne nem volt kérdés, hogy ez a miénk kell legyen. Érzelmi viszonyulásunk lett hozzá, az a kis füstös példány már hozzánk tartozott. Rongyoltam is ahogy tudtam hogy megvegyem – és máig rém büszke vagyok magamra, amiért titokban tartottam karácsonyig, hogy ott lapul az ágyneműtartóban, titokban tartottam akkor is, amikor csempült szájjal jött haza, mert „elvitték az antikváriumból” a kis drágát. Talán az egyik legszebb karácsonyi meglepetés volt akkor a „tűzbőlmentett Gyűrűk Ura” – azóta is a legkedvesebb példánya, pedig van azóta védőborítós másik, és még mellé ötféle egyéb kiadás… De akkor is. A kiszellőztethetetlen füstszaggal együtt ő a mi kis túlélőnk :)

S ha már Gyűjtemény… A legkedvesebb példány mellé a számomra legkellemetlenebb (bocs, Zoli) – az ütött-kopott, könyvtári újrakötésben „díszelgő”, kicsit már „egérrágta”, össze-vissza pecsételt első kiadású Babó (akkor még egyáltalán nem Hobbit!). Utáltam. Nagyon. Ronda. Könyvtári kötésben van. Az is törött-szakadt. Hogy néz ez ki? Miért vannak megtépkedve a lapjai? Fúj. Van belőle másik (meg ebből is öt nyolc egyéb kiadás). Mi a francért nem dobhatjuk egyszerűen ki??? Hát na.

Mint kiderült, a ronda, kopott, nem egér- hanem könyvmolyrágta Babó az én szívem csücskének gyerekkori jó barátja, amely az első példány volt, amit olvasott. És amit aztán számtalanszor kikölcsönzött a dunaújvárosi könyvtárból, aminek ő tépázta meg olvasás közbeni izgalmában a lapjait (frászt hozva ezzel édesanyjára, aki azt hitte, látva a megcsócsált-kanapé mögé hajigált papírgalacsinokat hogy egér van a lakásban…), amit a könyvtári kiárusításon ő vett meg a zsebpénzéből. Azóta is azt a példányt forgatja legszívesebben (mert ott nyílik ki, ahol szeretné, mert minden letépett papírsarok felelevenít egy emléket a gyerekkorból, mert már hozzánőtt) – én meg csak szörnyülködöm. De már nem akarom kihajítani. Inkább majd egyszer beköttetem neki igazán hobbitosra :)

Meg ilyen is :)))
Távolodjunk el kicsit a Gyűjteménytől, elvégre nem csak arról szeretnétek olvasni, tudom. Ha azt mondom, maradandó könyves sztorik, a legtöbbünknek könyves balesetek jutnak eszébe. Témánk kampánycíme valahogy így hangzott: „ANEKDOTÁK - Amikor a macskám lepisálta nagyanyám zsoltároskönyvét – nos, ha ilyesmivel nem is szolgálhatok (zsoltároskönyv a mi háztartásunkban legjobb tudomásom szerint nincs, macskánk meg bár elszántan motorozik azon, hogy minden elképzelhető gazságot elkövessen ellenünk, könyvet eddig nem pisilt le), azért egy-két emlékezetes könyvbaleset velem is megtörtént. Pedig én legendásan vigyázok a könyveimre. Fel is tudom fújni magam rendesen, ha kölcsönadok, és más meg nem (én szóltam!). Máséra meg pláne vigyázok – mondjuk nem is kérek kölcsön sűrűn.

Máig az egyik legfájóbb könyvrongálásom Zoli Tajtékos napok kötetéhez kötődik – még eléggé hamvas párocska voltunk, amikor a kezembe nyomta, hogy ezt nekem muszáj elolvasni. Régi kiadás, Európa zsebkönyvek, pici, puha, könnyen áldozatul esik a felelőtlen kezelésnek. Hát még, ha behajítják egy táskába, aztán rá egy dossziét, ami konkrétan keresztbeszakítja a címlapját. Fúúú, de dühös voltam magamra! Ráadásul tudtam, hogy nagy kedvence. Meg amúgy is, akkora könyvmoly a szentem, ezt tuti nem bocsátja meg soha. Kábé biztos voltam benne, hogy ez a pasi engem most ki fog rúgni. Ha lett volna egy kis eszem, tuti veszek neki egy másikat és el se mondom (egész biztos észrevette volna amúgy, hogy nem az a példány) de akkor eszembe se jutott. Csak álltam ott fülig szerelmesen és teljes frászban, hogy mit fog szólni, hogy tönkretettem egy könyvét. (Nyilván nem örült. De nem rúgott ki, nyugi. És szegény azóta sem kapott másikat, lehet, most már megérdemelne egyet.)

A másik emlékezetes vandálkodásom a „nyulas” VanderMeer-kötettel esett meg. Ugye mindenki emlékszik, mennyire belepistultam tavaly a Déli Végek trilógiába? Nem csak a történetbe, a csodálatos borítókba is. Még mindig a nyuszis a kedvencem. Naná, hogy arra varázsoltam rá egy egész bögre kávét. Nem is akárhogy… Egy szokásos álmos, nyomi hétköznap reggel ülök a kanapén, előttem kávé, reggeli, mellette könyv, amit nem olvasok, mert épp készülök kipingálni a körmeim. Körömlakk felráz, a kupakjánál fogva. (Soha, soha ne rázzatok körömlakkot a kupakjánál fogva!) Egyszercsak körömlakk elrepül (a kis műanyag kupakfedő a kezemben maradt, utólag realizáltam, hogy konkrétan elvált az ecsetes-csavaros résztől), kávé ömlik, bögre látszólag egyben, azt se tudtam, hol vagyok, mi történt és főleg miért… Nos. A lakknak semmi baja nem lett, azokat a szaros kis üvegeket rohadt erősre csinálják ám. A bögre is egyben maradt, ám épp úgy találta el az üvegcse, hogy lepattant az illesztésnél a füle, a kávé pedig mintegy sugárban kiömlött a lyukon, ahol a fül volt, tökéletesen ráirányozva a könyvemre… Szép barna kávés nyuszim van. (Perszehogy a bögre is egy kedvenc volt. Ha törni kell, sosem valami filléres reklámszar törik.)

Persze ha könyv és sztorik, akkor nem hallgathatom el, hogy dolgoztam én bizony könyvesboltban eladóként (ahogy a blogtárs is…). Nohát, ez aztán kifogyhatatlan tárháza az idiótábbnál idiótább könyves anekdotáknak! Nem véletlen, hogy született már könyv is a témában, ahogy az sem, hogy Heloise kollegina amióta könyvesboltban tevékenykedik, sikerrel írja Könyvesbolti morzsák sorozatát. Amin én remekül szórakozom, és jóízűen nosztalgiázom. Pedig inkább felejtenék :) Higgyétek el, minden, de minden városi legenda ami a hülye könyvvásárlókról terjed, igaz – kezdve onnan, hogy „keresek egy könyvet, nem tudom a címét, sem az íróját, de kék”, egészen odáig, hogy „kérek egy méternyi piros bőrkötésűt”. Csodálatos dolgokat tud eredményezni amikor bejön szépfiú, aki a barátnőjének keresné a kinézett könyvet, és csak annyit tud róla, hogy volt rajta „valami cipő” (Apa és fia); vagy anyuka keresi kétségbeesetten a kötelező olvasmányt, ami „valami táncos” (Twist Oliver). Külön kategóriát alkotnak a „vagy a vevő, vagy az eladó nem tudja, hogy kell ejteni a szerző nevét” jellegű történetek, ahol a legnagyobb kihívás az, hogy megálld röhögés nélkül, amikor valaki kitartóan keres „Mucsa” albumot (Mucha); vagy hogy ne égjen a fejed nagyon amikor súlyos percekig keresitek a „K” betűnél Koelhót, mire a vevő felvilágosít, hogy az „C” (ez az első könyv megjelenése körülre tehető, amikor még azért nem forgott közszájon a „mester” neve…).

Az én privát „legviccesebb könyvesbolti sztorim” mégsem könyvhöz kötődik, hanem egy földgömbhöz. Igen, földgömbhöz. Voltak idők, amikor valami homályos oknál fogva divatba jöttek az olyan tökéletesen felesleges, de legalább rohadt drága és nagy helyigényű lakberendezési állatságok, mint az italtartóként funkcionáló földgömb. Hogy miért árultunk ilyet könyvesboltban, ne kérdezzétek, de odakeveredett. Nagy volt, csúnya, drága. Bizonyos újgazdag körökben menő. Naponta odajött valaki megkérdezni, mennyibe kerül, aztán szörnyülködve kifordult. Mígnem egy pasi teljes meggyőződéssel közölte, hogy megveszi. Mit tesz ilyenkor egy profi eladó? Kiskocsira rakja a földgömböt és odatolja a pénztárhoz. Mit tett Timi? Kiröhögte a fickót :) Szerencsére nem vette nagyon zokon, de azért meglepődött, én meg megmondtam neki, hogy bocs, de nem hittem volna, hogy ezt valaki megveszi. Hát, lehet nem véletlen, hogy nem futottam be nagy karriert eladóként…

És nektek milyen emlékezetes könyves (földgömbös :) történeteitek vannak? Jöhetnek kommentben, de lehet csatlakozni is a témázáshoz bátran, csak jelezzétek egy linkkel itt vagy a többieknél…


Többiek a témában:

18 megjegyzés :

shizoo írta...

Két földgömbös sztori:
egy idősebb úr viharzik be pulykavörös képpel a boltba. "háromdimenziós földgömb van?" egymásra nézünk a kollégákkal... "mind az... talán dombornyomásúra gondol?" mire felugrott két lábbal dobbantva "mit nem lehetett ezen érteni!" és kiviharzott a boltból.
Szintén idősebb úr: "Magyarország földgömböt szeretnék..." igazi nemzeti érzelem...

s a "táncos"sztorin túl (amit Timi elmesélt - bár én úgy emlékszem apuka volt, nem anyuka...) a szerintem legviccesebb kérdés, amit egy antikváriumba beviharzó hölgy tett fel egyszer nekünk, ott dolgozóknak: "Mondják kérem, lehet kapni itt azt a könyvet, amit nem lehet kapni?"

Miamona írta...

Nemrég vettem páromnak (igen, 30-on túli, felnőtt páromnak) egy földgömböt, élete elsőjét, igaz italt nem tud tartani, de világít, és egy gyermekkori kimaradt álmot váltottam vele valóra :D Persze azóta sem használjuk semmire, csak gyűlik a tetején a por... :D Szerintem én is kiröhögtem volna szegény ipsét, és én sem lennék jó eladó :) Ha 50 ezer forintos tollat kéne árulnom, még talán bele is vágnám abba, aki megveszi... :D

a tűzbőlmentett Gyűrűk Ura oltári hatalmas sztori! A GYU nem csak A könyvetek és A gyűjteményetek, de A sztoritok is! :)))

Torma Cauli írta...

A Váci utcában dolgoztam eladóként az antikváriumban (már nincs meg). A vevő kérdezett, hogy megvan-e ...
-Sajnos nincsen
-Honnan tudja ennyi könyv között?
-Itt dolgozom, de ha gondolja, abban az oszlopban vannak a ... betűsök, nézze meg!

-Tényleg nincs meg.
(Én megmondtam előre).
Az egyméteres sorozat velem is megtörtént, csak tőlem kéket kértek. :-)

Tara Nima írta...

annyira tudtam, hogy gyűrűk urás egyperces egészen biztosan lesz. :D
kiröhögted szegény faszit a földgömbbel. nahát. :))) az egyik ismerősünknek is volt ilyenje, de szerintem is ronda. meg mit keres ez egy könyvesboltban? mert oké, térkép, de akkor is.
jaj, nekünk is volt közös antikváriumos élményünk az emberrel, el is felejtettem beleírni. na mindegy. annyi volt a lényege, hogy néhány ősrégi könyvre elköltöttük a hónap elején kapott majdnem teljes fizetésünket. fogalmam sincs miből éltünk meg egy hónapig. ráadásul ma már nem tennék ilyet, még ha Platonról is van szó. :D

Tara Nima írta...

:DD
nektek miért nincs ilyen rovatotok?

Zenka írta...

Igen, én is fogadtam volna a Gyűrűk urára :D, tök jó ezeket a sztorikat olvasni, az ember rögtön vidámabb lesz.

Bubu Maczkó írta...

Én egyik születésnapomra kaptam barátaimtól 3D földgömb puzzle-t. Ilyen régies térkép van rajta, és állati jól néz ki. Egy nap alatt ki is raktam, és nagyon szeretem. Nem lehet, hogy erre gondolt?

Bubu Maczkó írta...

A tűzben született Gyűrűk ura nagyon aranyos történet! :)
A fölgömbösön meg azóta is mosolygok, teljesen előttem az egész jelenet :)

Ilweran írta...

@Nima: ilyen rovatot akkor érdemes vinni, ha az ember még ott dolgozik, és folyamatosan frissül :) mi már szerencsére magunk mögött hagytuk a vevőket :P

@Bubu: még az is lehet, bár akkor úgy kereste volna tán, hogy 3D puzzle :)

Ilweran írta...

Nincs is baj a földgömbbel, nekem is volt gyerekkoromban, imádtam :) a gyenge pont itt az italtartó funkció volt. meg hogy akkora volt mint egy ebédlőasztal :D
hát igen, a GYU szerelem :)))

Ilweran írta...

fiatalság, bolondság :) lehet, megettétek Platónt?
na tessék, kezdek kiszámítható lenni, legközelebb juszt sem lesz GYU sztori...
hagyományosan könyvesboltban árultak (árulnak?) földgömböt amúgy, itt tényleg a méret meg a plusz khmmm... "praktikum" volt a fő érdekesség...

PuPilla írta...

Ehhem, jelentkezem mint olyan, akinek van ilyen földgömbje :D :D :D Igaz, mentségemre szól, nem én vettem, hanem apukám, és néztem rá, mint a lukinyúl, hogy ezt most komolyan, ennyiért megveszi??? (Gyerekként is nagyon spórolós voltam)... :D :D
De az nem italtartós. Viszont világít :D és ilyen barnás, nem a kék-zöld.

A tűzből mentett Gy.U. nagyon jóó! :) És én is A babót olvastam még, nem A hobbitot :)

Ááá, szegény Kontroll-nyúl... :( Nekem is barnás amúgy, de csak a nyúl, mert sikerült nyaralás közben naptejes kézzel összefogdosni mindig :D lebarnult :D

Ilweran írta...

Jól van na, ünnepélyesen kijelentem, hogy a földgömb önmagában poén, nem gáz egyáltalán, de az az italtartós borzadály az volt ott a boltban :D
(amúgy tök jó lámpákat csinálnak régi földgömbökből ilyen kézműves hackerek...)

Emlékszem a naptejes nyúlra :) hát ja, a tiéd lebarnult, az enyém meg valami új gasztrocsoda - kávés nyúl.

shizoo írta...

A váci utcaiban... :) ritkán fordultam meg ott, nekem a kedvencem a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy sarkán álló üzlet volt - vevőként... dolgozni a Múzeum körút egyik aspiráns antikváriumában dolgoztam picit (gyerekkönyvtárosság után, újkönyvesség előtt). Ebben a hideg, internetes antikvarista létben, amivel most ismerkedem az előny és a hátrány is egyként a vevőtől való "kellő távolság". Van, mikor hiányzik, de igen ritkán és rövid ideig.

Mert olyankor eszembe jutnak pl. a karácsonyi vásárok - az a figura például, aki az üzletközponti rács leengedése közben csúszott, limbóhintózott be a boltba, lihegve, csak annyit mondva szenteste napján: "könyvet! drágát! nagyot! mindegy mit!" - aznap egykor kellett volna zárnunk, utaztam volna anyumékhoz, fél három volt... legszívesebben a fejéhez vágtam volna az első kezem ügyébe kerülő albumot. :)

PuPilla írta...

;)) Italtartóst még nem láttam, nekünk nem olyan :D
Nahát, emlékeztél a naptejes nyúlra, dejó :D látod nekem eszembe se jutott, pedig beleírhattam volna a posztba. :)

cariad írta...

Na'on jól írsz. A tűzbőlmentett gyűrűk uránál lerágtam a fél körmöm, és legörbült a szám, mikor a párod hazament, hogy "elvitték", pedig az agyam tudta, hogy Te vetted meg.

Csak egy métert kértek? Pitiánerek. Én nem adom három méter alá, és persze kék legyen. :)

Ilweran írta...

Óh, köszi :)))

Anaria Matthews írta...

Ez a GYU sztori zseniális. Az elején arra gondoltam hogy valaki berohant érte a tűzbe, na de milyen jó hogy megmenekült.

Én is jártam körömlakkal pórul. Anya körmét lakkoztam az üveg a fehér puffon aztán leesett a földre és ráfröccsent a puff oldalára. Nagyon érdekesek a lila csíkok rajta mertn em jött le. Anya szerint hozzá kéne még festeni vmit mintha az lenne a minta XD

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...