2016. április 1., péntek

Kitekintő – már megint nyakunkon a Könyvfesztivál!

Az előbb még itt sápítoztam hogy milyen gyorsan eltelt már megint az év első három hónapja és mintha csak tegnap írtam volna az év végi összegzést, máris itt a könyvfesztiváli készülődés – aztán visszaolvastam és rájöttem, hogy már tavaly is ezt írtam. Úgy tűnik, nem elég, hogy öregszem és egyre többször kapom azon magam „hogy repül az idő” még ráadásul feledékeny is vagyok. Remek. Szóval megint itt az április, szeszélyes idővel, lobogó loknikkal, virágültetéssel és a Millenáris zöldellő gyepét ellepő könyvmolyokkal. Idén sem sikerült mostanra a végére jutnom az év végi megjelenés-hullámban bezsákmányolt könyveknek, de már le is tettem a szezonális olvasás-ritmusról. Pláne, mert idén a kiadók sem aludtak téli álmot, az amúgy inkább holtszezonnak számító február-március is bőven tartogatott érdekességeket. Kíváncsiság van, idő és hely kevesebb, lelkesedés hullámzóan – mindez persze egyáltalán nem jelenti azt hogy ne vánszorognánk haza teli putonnyal a fesztről. Aztán majd jövő ilyenkorra talán el is olvassuk őket…

Lássuk első körben mely könyvek kerülnek be nagyon jó eséllyel abba a bizonyos puttonyba:

Jonathan Franzen: Tisztaság

„Korunk egyik legjelentősebb írójának régóta várt új regénye nagy ívű, kontinenseken és évtizedeken átnyúló többgenerációs történet. Főszereplője egy Pip Tyler nevű fiatal nő, akinek a valódi neve Purity, azaz Tisztaság. Százharmincezer dolláros diákhitellel a nyakában Oaklandben squattol anarchistákkal, kapcsolata egyetlen családtagjával, az anyjával zűrös, és fogalma sincs róla, ki az apja.
Pip megismerkedik egy karizmatikus német hackerrel, a kényes adatokat kiszivárogtató Andreas Wolffal, s ahogy a cselekmény az USA-tól Bolíviáig és a berlini fal leomlása előtti Kelet-Németországig ágazik szét, egyre több rejtélyt fed fel a családjáról. A hét nagy részből álló, rafinált szerkezetű regény végére aztán a nagy kirakós minden darabja a helyére kerül.
Sötét titkok, manipulációk, hazugságok, ifjúkori idealizmus, végletes hűség, szülő-gyerek kapcsolat, szerelem és család, a nemek közti harc, a mindenütt jelen lévő, totalitárius internet - efféle nagy témákat vizsgál a szerző emlékezetes karaktereket felvonultató, csupaszív, elbűvölően intelligens regényében.”

Egyértelműen kötelező, ki nem hagynám, ha egy hétig száraz kenyéren és vízen kéne élni miatta, akkor is rohannék megvenni – de aki a fülszöveget írta tuti nem olvasott még Franzent mert azt aztán el nem tudom képzelni hogy valaha „csupaszív” regényt ír…


Eleanor Catton: A fényességek

„Eleanor Catton fordulatos, hömpölygő története kerek százötven évvel ezelőtt, az új-zélandi aranyláz idején játszódik, a szigetek legtávolabbi csücskében, ahol szövevényes bűnügyre derül fény. De vajon tisztában vannak-e azzal a tettesek és az áldozatok, hogy mindez csak éppen ennél a csillagállásnál történhetett meg éppen így?
Egy sötét ügy és egy bravúros nyomozás Mars, Vénusz és a többi bolygó képviselői a kaotikus, világ végi településen: miután elolvastuk ezt a csodálatos regényt, garantált, hogy a saját horoszkópunkra is más szemmel nézünk!”

Eleanor Catton Booker-díjas regénye évek óta közszájon forog könyvmoly-körökben, nagyjából biztosra vettük, hogy úgysem jelenik meg magyarul, volt is nagy örömködés, amikor kiderült, mégis. Franzen mellett talán a legjobban várt fesztiválos megjelenés részemről, igazi kardigános bölcsészálom :) Mondjuk most picit elriasztott hogy ráadásul még 1000 oldal is, elleszünk egy darabig.

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás

„Lélegzetelállítóan szép történet arról, miért vágyunk feledni, és miért kell mégis emlékezni.
Nagyregényt tart a kezében az Olvasó, a szó legnemesebb értelmében. Kazuo Ishiguro, a japán származású brit regényíró Az eltemetett óriással szimbolikus történetet ajándékozott a világirodalomnak, ami, mint minden nagy elődje, az élet és halál mérlegén megmért emberi sorskalandról mesél, helytállásról vagy elbukásról a hűség és árulás, háború és béke, szerelem és barátság próbáiban.
Az idő és a helyszín az Arthur király halála utáni Britannia: a britonok és szászok közt még fennálló törékeny arthuri béke utolsó pillanatai. Axl és Beatrice, az idős házaspár nagy utazásra indul halványan derengő emlékei nyomába hogy végül sorsuk beteljesedhessék. Vándorútjukon sorra összetalálkoznak a többi kulcsfigurával: a kizökkent időt helyreütni született szász harcossal, Wistannal és tanítványával, Edwinnel, majd az arthuri béke sötét titkát őrző Gawain lovaggal. Ők együtt, ki-ki a maga okaival és céljaival, alakítják ki a cselekményt, melynek végkifejletében végre tisztán láthatóvá lesz múlt és jövő.
A tájak és helyszínek a csodás japán animációs filmek festményszerű háttereire emlékeztetnek, a történet lassú kibontása és végig fenntartott izgalma a számítógépes kalandjátékok világát idézi. Ishiguro mesterfokon fűzi össze a legnemesebb lírai egyszerűséggel elbeszélt történet szálait. Itt semmi nincs véletlen helyen vagy időben, ám ebben a kristálytiszta szerkezetben mégis minden mindvégig, a regény legutolsó mondatáig megőrzi a maga titkos jelentőségét.

Ishiguro úgy tíz évvel ezelőtt maga volt a nagybetűs csoda számomra, aztán valahogy elmaradtak mellőlem a regényei – meglepve tapasztaltam, hogy a blogon például egy könyvéről sem írtam. Minimum fura és feltétlen orvosolandó helyzet – a nemrégiben újra kiadott Napok romjai (csak az a borító, csak azt tudnám feledni…) mellett ez is kihagyhatatlannak tűnik.

Herman Koch: Nyaraló úszómedencével

„Amikor egy félresikerült orvosi beavatkozás következtében meghal Ralph Meier, a híres színész, háziorvosának, dr. Marc Schlossernek színt kell vallania. Hiszen a szakmai becsülete forog kockán. Nem mintha lesújtaná Ralph halála, ám a filmcsillagok menő háziorvosaként nem rejtegetheti az igazságot.
Minden az előző nyáron kezdődött, amikor Marc a feleségével és két kamasz lányával meglátogatta Meieréket egy tengerparti nyaralóban. Kellemesen berendezkedtek, élvezték Meierék és filmes barátaik ingerlő társaságát, de egy szörnyű tragédia váratlanul közbeszólt, és megmutatta, hogy senkiben sem lehet megbízni. Ahogy a nyaralás lassan rémálomba fordul, Ralph későbbi halálának körülményei is értelmet nyernek, és feltárul a nyári tragédia mögött rejlő, zavarba ejtő valóság.”

Herman Koch két éve megdöbbentő vacsorára látott vendégül – tipikusan olyan házigazda ő, akinél szép volt, jó volt, de lehet, hogy nem mennék vissza többet, inkább eszem valami ipari hulladékot egy gyorsétteremben. Persze a könyvmoly (túl azon, hogy hisztis, ugyebár…) mazochista lény és szereti, ha kicsit megtépik, úgyhogy jó eséllyel belekóstolok ebbe az újabb, a jóléti társadalmak mocskában hempergőző fogásba. Csak nehogy megártson…

Grecsó Krisztián: Jelmezbál

„Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai.
A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok - nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el.
Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.

Először elcsodálkoztam, hogy „jé, Grecsó és krimi, mifene…” aztán továbbolvasva rájöttem, hogy lesznek itt lányok, családtagok, ölelések, útkeresések. Szóval csak úgy Grecsósan. Nem nagyon tud hibázni, naná, hogy ott a helye a többi mellett!

Lev Grossman: A varázsló birodalma

„Quentin Coldwatert száműzték Filloryból, a mesés világból, amiben hitt és amit egész életében keresett. Vesztenivaló híján most visszatér varázslatos utazásainak kiindulópontjába, a Varázskapu Egyetemre, ám nem telik el sok idő, és a múlt kísérteni kezdi. Egy ragyogó elméjű fiatal egyetemistával együtt hamarosan útra kel, előbb az Antarktiszra, ahol régi barátokkal találkozik, majd egy szürke mágiával és elkeseredett, kétes alakokkal teli világba. Eközben Fillory mágikus határai gyengülni kezdenek, és északról egy barbár sereg támadást indít ellene. Eliotnak és Janetnek - Fillory királyának és királynőjének - hajóra kell szállniuk, hogy elvégezzenek egy veszélyes, utolsó küldetést.
Kisvártatva olyan események sora veszi kezdetét, ami nem csak Filloryt és minden varázslatosat, hanem az egész Földet is pusztulásba taszíthatja. Quentinnek pedig mindent kockára kell tennie, ezúttal azonban a tét már nem csak a saját boldogsága.

Alaposan belehúzott az Agave Lev Grossman sorozatával, nagyon helyesen, ami ennyire jó azt nem is szabad elhúzni (még a végén elolvasnám angolul). Bár a második rész nem volt maradéktalan (legalábbis nem ütött akkorát mint az első…) baromi kíváncsi vagyok a harmadik részre és rettentően örülök a gyönyörű borítónak, állati jól fog mutatni ez a trilógia egyben. (És visszamegyünk az Antarktiszra, juhééé!)


Gail Carriger: Heartless – Szívtelen

„A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van... ezúttal azonban a baj nem a saját hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet -- és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek. Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata -- Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék.
Sikerül rájönnie, ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?”

Carriger Napernyő Protekturátusának első három részét eléggé szerettem, morcos is voltam sokáig, amiért nem folytatja a KMK a sorozatot, aztán elengedtem a dolgot azzal, hogy úgyis kinőttem már a könyveikből. Teljesen véletlenül találtam rá a megjelenésre, úgy tűnik, már a reklámjaik is más csatornákon hódítanak mint ahol én mozgok… Van bennem egy jó adag nosztalgia, de furcsa mód azért nem epedek el a folytatásért. Majd egyszer elolvasom.

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

„Britt-Marie hivatása negyven éven át az volt, hogy makulátlan rendet és tisztaságot tartson sűrűn utazgató és gyakran túlórázó férje körül. Ám útjaik elválnak, s ő, akinek lánykorában volt utoljára munkahelye, mindenáron dolgozni akar. Mivel nem válogathat, elfogadja az egyetlen állást, amelyet a munkaközvetítőben ajánlanak neki, és Borgba utazik, ebbe a válság sújtotta községbe. Egy hallatlanul koszos, felszámolás előtt álló ifjúsági otthont kell rendben tartania, éppen neki, aki nem tűr meg semmiféle piszkot és rendetlenséget. Ráadásul, ki tudja, hogyan, hamarosan az ifjúsági focicsapat vezetőjének szerepében találja magát. Pedig nem sok minden áll tőle a focinál távolabb. De Britt-Marie-t nem olyan fából faragták, hogy megijedjen a feladattól: intézkedni kezd, engedélyeket kér be, nyilvántartásokat vezet, rendet csinál és rendet tart. Az egyedülálló, messziről érkezett nőből akaratlanul a közösség egyik kulcsembere lesz. És felfigyel rá egy magányos férfi is Sven, a helyi rendőr. Kérdés, hogy mindez elegendő-e ahhoz, hogy Britt-Marie újra otthonra találjon. Különös tekintettel arra, hogy volt férje is felbukkan a színen...

Backman sem tudott eddig hibázni… Ove és a bocsánatkérő nagymama után naná, hogy kötelező – ha csak megközelítőleg olyan jó mint az előző kettő, borítékolom a helyét az év végi összegzésekben is :)

Lionel Shriver: Nagytestvér

„Amikor Pandora kimegy a bátyja, Edison elé az iowai belföldi reptérre, szó szerint nem ismeri meg őt. A négy év alatt, amióta a testvérek utoljára találkoztak, az egykoron karcsú, menő New-York-i jazz zongorista elképesztő módon elhízott. Mi történhetett?
És nem is csak a testsúlyról van itt szó. A magát Pandora világára rászabadító Edison összetöri az asszony férjének, Fletchernek egyik saját kezűleg készített bútorát, irgalmatlan mennyiségű reggelit készít a családnak, és nem csupán arra veszi rá Pandora mostohafiát, hogy ejtse a főiskolát, de arra is, hogy maradjon ki a középiskolából.
Miután a sógora már enyhén szólva túl sokáig élt vissza a vendégszeretetével, Fletcher ultimátumot intéz a feleségéhez: vagy ő, vagy én. Pandora a házasságát és fogadott családját is kockára téve a bátyját választja – aki az ő fogyás terén nyújtott segítsége nélkül holtbiztosan a korai sírba enné magát.
A Shriverre jellemző szellemességekben és dühödt energiában gazdag Nagytestvér a kövérségről – erről az össztársadalmi, ugyanakkor gyötrelmesen személyes problémáról – szól. Felteszi a kérdést, hogy mennyi áldozatot vagyunk hajlandóak hozni azért, hogy egy-egy családtagunkat megmentsük, és hogy vajon a szeretteinket lehetséges-e egyáltalán megóvni önmaguktól.”

Bahhh, ennyire undorító borítót ilyen (várhatóan) jó könyvön én már rég láttam. Nem szokott ennyire mellényúlni a Gabo, de ez most nagyon nem jön be. Egyébiránt nyilván kihagyhatatlan, a védőborítót meg úgyis levesszük, szóval no para. Shriver a Születésnap utánnal nagyot rúgott belém, megyek is egy-két repetáért. Pláne, hogyújra kiadják a Beszélnünk kell Kevinről-t is…

Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

„A Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.
„Mert életben maradni nem elég.”
Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát.

Ha csak fele olyan költői a regény mint a szerző neve, már nyert ügye van. Na de félre a tréfát, egy posztapokaliptikus világban is a kultúra fontosságáról regélő regény azt hiszem, minden könyvmoly szívét megmelengeti kissé – műfajokról és kötődésektől függetlenül.

Naomi Novik: Rengeteg

„Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Na ez tipikus esete annak, mit tesz egy remek borító – Novik könyvétől igencsak húzódoztam, valahogy a sárkányok + szépséges és bátor kislányok + gonosz varázslatok épp nem érdekelnek (pedig anno szerettem az Őfelsége sárkányát, nem is tudnám hirtelen megmagyarázni, miért nem olvastam tovább a sorozatot), aztán megláttam a borítótervet és elvesztem. Ez egyszerűen gyönyörű. (Azért lehet, megvárok pár véleményt a regényről mielőtt beruházok egy szép borítóra :)

Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

„Két gyilkosságra is sor kerül az Egy Egy Egyen, az ökoszisztémában, amelyet az univerzumot uraló mesterséges intelligenciák hoztak létre. A henger alakú bolygón a függeszkedők erőszakos faja mellett emberek is élnek, magasan a légkör mérgező gázokkal teli rétege fölött, Andrea Cortnak itt kell megtalálnia a tettest.
A borotvaéles eszű, szarkasztikus humorú nő különösen traumatikus múltat tudhat magáénak, így nincs veszítenivalója, és egy pillanatra sem retten meg a rá bízott feladattól. A dolgát azonban alaposan megnehezíti, hogy semmivel sem vádolhatja meg a mesterséges intelligenciákat, akiknek hatalmában áll egy pillanat alatt eltörölni az emberiséget.

Épp megint nyakig benne vagyok a sci-fi olvasásban és mindig valami újabb különlegességre vágyom. A holtak küldötteiről hallottam hideget is, meleget is, lehet, ezzel is meg kéne várni néhány véleményt, de úgyis kiszámíthatatlan, mi tetszik és mi nem, meg aztán egy tökös nyomozó hősnőt kb Anita Blake óta várok, szóval lehet, érdemes próbát tenni…


A fentieken túl lássunk pár abszolút kötelező megjelenést, melyek egyelőre magyar borító és fülszöveg nélkül állnak (ejnyebejnye, tessék belehúzni!):

Robert Galbraith: Career of Evil – Én nem tudom, mi van velem, de egyszerűen remegek Rowling álnéven írt krimijeiért. Jobban tetszenek, mint Harry Potter :) Nagyon beígérték Könyvfesztre, ha nem jön ki mégsem (még címe sincs, brühühü…) tuti hisztirohamot kapok.

J. R. R. Tolkien: Kullervo története – Franzen és Catton mellett természetesen ő is kötelező, mert hát az aztán egy percig sem lehet kérdés, hogy  Professzortól bármi jelenik meg, bérelt helye kell legyen a Gyűjteményben :) 

Cixin Liu: A háromtest-probléma – Ha már sci-fi mánia, nem mehetek el én sem emellett a kínai versenyző mellett. Tegye fel a kezét, aki olvasott már kínai sci-fit! Na ugye. Egy próbát minimum megér.

Lauren Beukes: Torzók – Beukes eddig nem okozott csalódást, bár nekem speciel legjobban a Moxyland tetszett tőle, úgy tűnik, ő egy időre a thrillerek felé fordult. Hát, lelke rajta, ha van olyan jó mint a Tündöklő lányok, jöhet akár thriller is. Csak jöjjön.

És ti mit szemeltetek ki a fesztiváli kínálatból?

12 megjegyzés :

Amadea írta...

Sok az átfedés.:) A Fényességek és a Gabós könyvek nekem is kellenek. Ááá, ne már, ha nem jön Rowling könyve, megőrülök, azt várom a legjobban a Shriver mellett. A Rengeteget majd kölcsönadom, ha szeretnél belenézni.

katacita írta...

Katasztrofálisan csődbe fog vinni ez a Könyvfesztes időszak.
Már nekiálltam előrendelgetni, A tizenegyes állomás már úton van és A kör is Dave Eggerstől, de A fényességek is nagyon kell, és mindenképp előrendelve, mert ahhoz kellően drága, hogy teljes áron vegyem meg. :D
A Torzók is kell majd persze, meg a Galbraith, de szerintem még egy darabig ez nem fog megjelenni.

Különben én is mostanában kezdem elolvasgatni a tavaly beszerzett könyveimet, úgyhogy most fel kell tankolni, hogy legyen mit olvasni jövő ilyenkor. :D

Ilweran írta...

Mily meglepő :) Megvárom neked hogy tetszik a Rengeteg, majd utána kitaláljuk mi legyen köszi ;)

Ilweran írta...

Ja kérlek ez nem is rossz szempont, gondolni kell a jövőre is :D
(De tényleg, mi van ha egyszer csak leáll a könyvkiadás? Jól fel kell tankolni olvasnivalóval!)

Az a jó hogy a Könyvfeszten ált a 20 % kedvezmény alap, szóval azt a pár dolgot amit mostazonnal szeretnék, meg tudom ott venni előrendelős áron. És megvan a könyvkupac alatt roskadozó táska feeling is :D
Volt egy "biztos forrásból" származó infó arról hogy lesz Galbraith a fesztre de azóta csend és hallgatás :(((

PuPilla írta...

Én úgy tudom mindenképp jönni fog! (belekotyogok, igen! :D )

PuPilla írta...

Wow, tök jó hogy összeszedted ezeket! :) A Fényességek azóta érdekel, hogy szóba jött az ára kapcsán - nem tudom mennyire jó ötlet, de lehet, hogy angolul beszerzem. Majd elolvasom mit írsz róla. Nagy testvérem van, tavaly vettem bookdepóról. Szerintem egyszerű a borító, és a lényeget hangsúlyozza, nekem bejön. :)
A Koch-könyv tök jól hangzik! Iszamós szocio-krimi! Francba, minek olvaslak téged? :D Most még egy?!
Galbraith meglesz, de angolul, és igen, olvassam már el az elsőt ugye, úgy egyáltalán... na meg Backman, ahol szintén lógok kettővel, de ez is kelleni fog majd! :D
Beukes és a sci-fik hálisten nem indítottak be annyira, bár az utolsó borító nagyon tetszetős, hmm, A holtak küldöttei. De a Rengetegnek még jobb a borítója. Azt hiszem abba elég sokan be fognak (fogunk?) ruházni a szépséges külső miatt. :)

Ilweran írta...

Kitty-kotty :D

Ilweran írta...

Ehemmm, még mindig nem olvastál Kakukkszót? Én már nem is mondok semmit :)))
Hát sorry, nem akarlak én csődbe vinni, a kiadók tehetnek róla minek jelentetnek meg annyi jó könyvet.
Na tessék, nem is tudom, miért éri meg jobban megvenni egy könyvet a szép borító miatt vagy mert balhé volt az ára körül :D tudod mit, én megvárom, mit szóltok a Rengeteghez, te meg várd meg, milyen fogadtatása lesz A fényességeknek ;)

Cserny Timi Pookah írta...

Sziasztok, én készítettem a Rengeteg borítóját, és - azon túl, hogy mintha meleg hájjal kenegetnének a szavaitok, amit nagyon köszönök! - szeretném elmondani, hogy a Rengeteg kifejezetten jó könyv szerintem. Nem bírtam letenni, olvastatja magát.

Ilweran írta...

Megérdemled, tényleg nagyon szép :) Köszi, meglátjuk...

PuPilla írta...

Nem, még mindig nem... hát mikor olvastam volna? :D meg azért fogok belőle csinnadrattát csapni, ha végre eljutok oda... már vcs-be is betettem idén! :D
Rendben, jó alku! :D

PuPilla írta...

Cserny Timi Pookah, te egy istennő vagy! :) :) Szuper a borító, imádjuk! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...