2017. július 14., péntek

Legendás állatok és megfigyelésük – Az eredeti forgatókönyv

Nos, mit tagadjam, én az ilyesmit annyira nem szoktam szeretni… Hogy gazdagon illusztrált és jó drága filmkönyveket meg forgatókönyveket meg ilyen-olyan lényhatározókat meg még a jó ég tudja miket adjanak ki sikerfilmekhez… Rókabőr. Orr felhúz, tudatos vásárló balra el. (Kivéve persze ha Rajongásunk tárgyáról van szó, mert arról aztán bármit és bármikor és bármennyit… Azt például meséltem már hogy lett egy kínai nyelvű A Gyűrűk Ura kötetünk?) Hmmm, elkalandoztam. Szóval hajlamos vagyok rókabőrt kiáltani minden (majdnem minden) ilyen esetben. Aztán szerencsére jó párszor pozitívan csalódok, mert amit kapok, az több-szebb-jobb mint egy újabb bőr…

Így jártam a Legendás állatok és megfigyelésük filmmel is – pedig nálam szkeptikusabb rajongót nem nagyon találtam az ismeretségi körömben. Így jártam a Harry Potter és az elátkozott gyermek drámával is, pedig az aztán kifejezetten szentségtörés-számba ment a szememben (de miért, miért nem tudja abbahagyni?). És így jártam most a forgatókönyvvel is. Úgy voltam vele, hogy úgyis kell a gyűjteménybe, hát nézzünk bele. Aztán benne ragadtam. És elvarázsolt. (Bevallom, picit jobban is, mint a dráma…)

Kezdjük a feketelevessel: ez egy forgatókönyv (ha esetleg valaki nem olvasta volna el az alcímet – óóó, könyvesboltban dolgozó kollégák pontosan tudják, hogy ennek van ám realitása). Vagyis ne tessék kompakt történetet várni, hosszas leírásokkal, meg árnyalt szereplőkkel, meg minden egyébbel, amit egy HP regénytől várnánk. Ez durván leegyszerűsítve a film párbeszédeinek írott verziója. Meg néhány rendezői utasítás beállításokra, színészi játékra, látószögekre. Szóval pont, mint egy forgatókönyv. Ám hogy érdemes elolvasni, azt jól jelzi, hogy nagyjából ötven oldal után tökéletesen beleringatott a film hangulatába, felidézte a képeit, és rögtön rákívántam egy újranézésre. Veszélyes.

A történet ennek megfelelően ugyanaz, mint amit a vásznon láthattunk. Sok újat mondani róla nem lehet, de legalább ismét rácsodálkoztam arra, amire a film megtekintésekor: „Simán működik mint önálló film és számomra ez a legfontosabb szempont – persze ott van a varázsvilág mint már valamennyire ismert háttér és akadnak utalások régi ismerősökre, de egyáltalán nincs az az érzésünk, hogy kétórányi Roxfort-utánérzést nézetnek velünk. Nagyon jót tett nem csak ennek a filmnek, hanem az egész HP-franchise-nak is hogy más korba és másik kontinensre helyeződött a történet: ezzel olyan mértékben tágult az ismert „HP világ” és annyi további lehetőség nyílt, hogy rögtön létjogosultságot nyer az a tervezett öt rész.

 

Maga a kiadvány egyébiránt gyönyörű – mindig örül a szívem, ha ilyen igényes kötetet vehetek kézbe, valahol azt jelzi, hogy van még remény a hazai könyvkiadásban a folyamatosan kongó vészharangok ellenére is (jó, tudom, igazából ezt csak néhány erős franchise esetében engedheti meg magának bármely kiadó…). Az arannyal rajzolt borítón kívül a belső oldalak is gazdagon illusztráltak: a kvázi-fejezeteket (bár forgatókönyvben ugye nincsenek fejezetek) elválasztó mágikus lényeken kívül is megkapta minden oldal a maga díszítőmotívumát – érdekes, hogy bár ezek a szecessziós beütésű díszítmények az általunk megszokott HP világba annyira nem illenek, a húszas években játszódó történethez tökéletesek. Ami nyilván nem véletlen, hisz a kötet tervezői a filmváltozat készítésében is közreműködtek tervezőgrafikusként. Órákig el tudnám nézegetni a rajzait (mondjuk a szecesszió amúgy is gyengém…) Rajongóknak egyértelműen kihagyhatatlan, ott a helye az illusztrált Harry Potter kötetek mellett a polcon – ha ilyen minőségben teszik, akkor tőlem még akárhány bőrt lehúzhatnak róla.


Kiadó: Animus
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár

Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...